...margójára valaki megálmodott valamit. Egy csomó cikk, blogpost, publikáció született már a témában, volt itt szór elővárosi vasúthálózatról, az autósok kiszorításáról, P+R parkolókról, mindenféléről, ami szerintem mind érdekes, meg fontos kérdés, de a konkrét ügyben pont másodlagos. A történet lecsupaszítva annyiról szól, hogy lehet-e egy (sőt, két) autópályán érkező forgalmat, ahol négy sávon érkeznek be az autók, 1 sávra terelni. A mellékelt ábra gyorsan megmutatta: nem lehet. Pedig elég egyszerű matek lett volna már előre is. Arra számítani meg, hogy majd az autósok megtalálják a menekülőutakat, egyfelől szöges ellentétben áll a szintén kommunikált majd az autósok átülnek a nem létező tömegközlekedésre tervvel... Mert most vagy elterelünk, vagy forgalomcsillaptani akarunk. Előbbi már csak azért is ocsmányul cinikus, mert az az autóforgalom, amit esetleg tényleg sikerül valami kerülő útvonalra terelni, az majd valaki más életét keserti meg. Menjen a Fehérvárin pl, az ott lakó meg kapja be ugye.

A helyzet pedig egyébként azért speciális, mert a Budaörsinek valójában nincs alternatívája. Balra a hegy, ott semmi, jobbra szintén semmi, ami elvezethetné a forgalmat.

A BAH csomópontig valójában nem lehet lemenni róla semerre. Ebből pedig tiszátn látszik a probléma: a beveztőutakat úgy kell megcsinálni, hogy minél több lehajtó legyen rajta, addig pedig pont hogy gyorstani és nem lasstani kell a forgalmat, amg eléggé meg nem csappan a letérőkkel a befelé áramló forgalom, hogy valóban el lehessen kezdeni csökkenteni a sávok számát. És ezt lehetőleg úgy kell csinálni, hogy kevés lámpa és kereszteződés legyen rajta. Mint pl Bangkokban a gyorsforgalmi magasút. A reptérről befelé folyamatosan vannak a lejáratok, és szép lassan fogy is el róla a forgalom. A ráhajtás pedig természetesen díjköteles, szép kis bevételt termelve.

Kiváncsi vagyok, mikor jut el amúgy az autóstársadalom oda, hogy ELÉG. És mikor lesz végre valódi autós érdekvédelem, mert legyünk benne biztosak, hogy ha csak az Autóklub galambszürke öltönyös joviális öregurai tanácskoztak volna róla, hogy akkor most tiltakozzunk-e, vagy ne, az a bizonyos buszsáv még mindig ott "pompázna".

Ezügyben amúgy nagy pirospont Tarlósnak. Hosszú évek óta az első politikus, aki hajlandó volt, még ha nevetséges indokkal is, de visszalépni attól, amiről kiderült, hogy megvalósíthatatlan. PErsze messze vna az még, hogy azt is merje mondani, hogy hát fiúk, ezt bizony elmértük a műszaki okokra való hivatkozás helyett, de legalább már nem megmagyarázza azt, amit nem lehet.

Visszatérve, el kéne jutnia az autósoknak addig, hogy valóban komolyan vehető képviseletük legyen, mert amíg a bringások, teherfuvarozók, taxisok komoly lobbierőt képviselnek, addig mi ma még legnépesebb táborként szinte megtűrt, kiszorítandó, másodrendű polgárok vagyunk az utakon, mindent meg lehet velünk tenni, bármi le lehet a torkunkon nyomni, a luxusadótól kezdve az ilyen "beruházásokig". Ha megalakul az autós párt, első leszek aki rohan belépni.