Nos, úgy látszik megint összejött egy olyan hét, amikor új dolgokat tanul az ember miközben szerel. Pénteken a műhelyben voltam, és feldobáltam a Mercire a megvett üléstakaró műanyagokat, az új csillagot (költsd gyógyszerre, te rohadék aki elloptad), és a csomagtérajtó mozgató szivattyú körüli szivacsbetétet. Ez utóbbi egyébként megint egy érdekes tanulság: az a sajnos elszakadt darab, amit kicseréltem, egyszerűen olyan szinten minőségibb anyag, mint ami most jött, csillagos zacskóban, hogy az fájdalmas. Volt is vagy egy kiló, az új megy... 20 deka? 30? Pedig 9000 forint, és erős a gyanúm hogy a bekerülési költsége ennek a szivacsnak lehet olyan 100 forint, de még ez se biztos.
Mindenesetre ez a része zajos siker volt a hétnek. Ellentétben Hanna hadrafogásával. Úgy gondoltam, hogy egy hét alatt bőven szocializálódhatott, ideje hogy bekerüljön az őt megillető helyre. A mosogatógép nem sokban különbözik egy mosógéptől, ugyanazok a dolgok kellenek neki: áram, víz, lefolyó. Nos, áram volt ott, ahova szántam, pipa. Víz és lefolyó nem, de a lefolyót úgy gondoltam, bevezetem a mosogatóba, jó lesz az ott jeligére, csak a vizet kellett megoldani. Nos, itt kezdődtek a bajok. Azzal most nem untatnám a nagyérdeműt, hogy az egész konyhabútor gyakorlatilag megmozdíthatatlan, egzotikus módon összecsavarozott fatömb, esély nincsen semmiféle mozgatásra, így magának a vízcsőnek a mögötte való eljuttatása a kb egy méterre lévő bekötésig milyen vicces munka volt. Viszont ugye jelenleg a hideg víz egy helyen jön ki a falból, onnan pedig fel egy flexi cső a csapba.
Nosza Baumax, mert ugye a mosogatógépnek 3/4es csati kell, ez a vacak 3/8os, ráadásul ugye a csap se ártana ha folyna továbbra is. Gondoltam ennyi tudással felvértezve csak meg tudom venni ami kell, tévedtem :) volt ott minden, de sehogy se akart az összejönni, hogy legyen egy elosztó, ami az egy db 3/8as papából csinál egy 3/988as papát meg egy 3/4est. Volt ellenben egy csaptelep, amin mindkét kivezetés volt: csak azt nem tudtam hogy ha ki akarom cserélni a meglévőt, akkor a falban milyen menet van (utólag már tudom, feles). Plusz az látszott hogy a konyhabútor hátán csak egy pici luk van, nem lesz olyan egyszerű kivitelezni a csap kicserélését. Ez, és atyám jótanácsa, miszerint nem kell 2000 forintot költeni csapra, jó lesz az egy T idommal is, arra késztetett, hogy felmenjek a szerelvényboltba megvenni a szükséges eszközöket. Nos, ott nagyon profik voltak, és össze is rakták nekem ami kell, úgy 6 elemből kb, meg adtak teflonszalagot, tömítést ahova kell, stb. FElmentem apuhoz, összeraktuk, hazahoztam, betekertem, kinyitottam a vizet, folyik. Szétszedtem, újratekertem, visszacsavartam, folyik. Megint kiszedtem, újrateflonoztam visszacsavartam, folyik, de most máshol. Na itt lett elegem. Cseréljünk csapot. Tekerjük ki. Nem megy. Másik fogó. Nem megy. Szedjük ki a szifont, hogy jobban odaférjünk (ennek később még lesz jelentősége): nem megy. Na itt borult el az agyam. Dekopírral addig vágtam a konyhabútor hátulján a lemezt, amíg befért a 19es kulcs, forgott a csap, irány a Baumax, csap megvesz, teker, víz ráenged, örül. Majdnem. Elzárom a vizet, valami csöpög. Miazisten. Hát, ha nem is az Úr, hanem a szivon ahogy bemegy a falba. De mér. Kihúzom, nézem: hát az igénytelen marhája, aki előttem nyúlt hozzá, rájött hogy szakadt a tömítés, de nem ám vett volna egyet, dehogy. Telitolta sziloplaszttal, jó lesz az. Jó is volt: amíg ki nem húztam. Mivel ez nagyjából 8 felé történt, már nem vettem semmit: körpetekertem teflonnal, hátha jó lesz. Jobb lett, de jó nem. Mindenestre az első mosás akkor is megvolt, Hanna jelesre vizsgult, és ez feledtette a konyha egyébkénti képét: az összes edény szanaszét kipakolva, és nedves fűrészporban áll minden :)
Új nap ébred, buzog bennem a tettrekészség, irány a Baumax. Tömítés? az nincs, csak cső. Anyátok. Végül vettem egy csövet 200 forintért, amiben kettő is volt :) Viszont nem vette volna be a lelkem, ha ennyiért autózom 20 kilométert, úgyhogy vettem egy új zuhaninstallációt, fel is szereltem, íme:
A konyhára visszatérve: csövek szárazak, a szifont is felszereltem a mosogató aljára is rendesen, mert a paraszt azt is szilóval gondolta megoldani (komolyan, ez olyan mint a wd40, meg a duct tape egyeseknél), az apraját bedobáltam Hannába, a nagyját megszabadítottam én a fűrészportól, és most kezd a konyha úgy kinézni mint a műtét előtt, csak van benne egy mosogatógép :))) Ja, még egy apró adalék: a szifon szétszedése közben észleltem, hogy ezen van bemenet a mosogatógép lefolyóvizének. Nosza, akkor behúztam azt is. Igenám, de nem vettem észre, hogy ez ilyen "levágós" fajta, azaz van rajta kétféle csőhöz való vastagság, és le van zárva a vége: ha bekötöd, akkor le kell fűrészelni a dugót. Nos, ezt nem tettem meg, aztán néztem hogy Hanna miért küzd az elemekkel :)) Persze aztán mikor lehúztam, az egész víz a konyhaszekrényben végezte, de ezen már csak nevetni tudtam :)
Jövő héten a kanapészerelésről mesélünk nektek, gyerekek :)))))
