...ezer. Ennyien maradtunk a zsarolás ellenére a magánnyugdíjpénztáraknál. Megéri? Igazából nem tudjuk, a puszta számok alapján valószínű hogy nem. Hogy akkor mégis miért? Egyfelől mert "terroristákkal nem tárgyalunk". Egyszerűen utálom hogy kénszeríteni akartak, hogy konkrétan hazudtak (lásd még az ONYF remekbe szabott levelét), hogy másodrendű polgárnak akarnak minősíteni, hogy egyoldalúan felrúgnak egy szerződést, hogy nem meggyőzni akartak, hanem kényszeríteni. Ez a dacfaktor.

Másfelől pedig ez egy hitvita. Lássuk ezt az ugyan nem mai, de mégis szemléltetésre alkalmas grafikont. Aki ez alapján a korfa alapján azt gondolja, hogy az állami felosztó-kirovó rendszer fenntartható, fogyó és öregedő népesség mellett, annak nagyon erős a hite. Én azt gondolom, hogy a rendszer abban a formájában, ahogy mi ismerjük, biztosan nem maradhat, vagy a kifizetéseket kell csökkenteni, vagy a bevételeket növelni. Utóbbi ugye szinte nem kivitelezhető, előbbi pedig megvalósulhat egyszerű csökkentéssel, vagy korhatáremeléssel. Mivel a csökkentés a már most is jelentős nyugdíjasok számára jelentene forintosítható veszteséget, ez sem túl esélyes forgatókönyv: marad a korhatár további emelése. Ez viszont egyben azt jelenti, hogy egyre kisebb az esély rá, hogy egyáltalán elérjük ezt a korhatárt (már most is ott van ahol az átlagéletkor, legalábbis a férfiak esetében), és ez a jövőben nemhogy javulni, de inkább romlani látszik. Így pedig a leghangsúlyosabb döntési faktorrá az örökölhetőség lép elő...

És aztán persze felmerülnek azok a gondolatok is, hogy Orbán Vikor kormánya sem lesz örök életű, és a "társadlomból kiírás" sem biztos hogy kiállja az Alkotmánybíróság, vagy Strassbourg kiritikáját, de ezek már csak remények, és lehetőségek, nem a tények, amelyek alapján dönthetünk...

Hát, ezért maradtam én pénztártag. És vesszek meg, ha erre fogom alapozni a nyugdíjas éveim.