Avagy válság van... vagy mi :) A történet úgy kezdődött, hogy legdrágábbik unokabátyám közölte, hogy ok hogy legénylakás, de azért az mégiscsak vállalhatatlan, hogy a wc ülőkémről egy rossz mozdulattal le lehet billenni. Mondtam neki, hogy nem az ülőke, az egész wc billeg, de már megszoktam. És így is maradt vagy fél évig, mígnem összeakadtam Vilmosékkal, akik Zsuzsi barátnőmnél csináltak mindenféle karbantartást, normálisnak tűntek, mondom ide nekem telefonszám, lehet jönni megcsinálni. És ha már jönnek, akkor mondok még vagy négy-öt tételt, ami szintén dolgos kézre várna.
Nos, már a felmérés se ment zökkenőmentesen: először az autója mondta be az unalmast a megbeszélt napon, majd a feleségét kellett kórházba vinni, de aztán csak sikerült összehozni, idejöttek, felmértek, árajánlottak kedden, pénteken jönnek is megcsinálni 9re. Csütörtökön még előkészültem, szétkaptam a gardróbban a szekrényt, mert annak az ajában megy az a szellőzőcső, amit szintén cserélni kell.
Péntek 10kor eresztettem meg az első, még elég kedves telefont, hogy mégis merre járnak. Vilmos rettentő zavarban közölte, hogy hát a segédje sajnos nem ért még oda, ő meg jönne, de egyedül ehhez ő kevés, meg kell várnia. Sebaj. Délben kicsit már morózusabb hangon telefonáltam, hogy mégis akkor merre vannak, mert nekem is lenne jobb dolgom, mint itthon ülni és rájuk várni, így egy héttel karácsony előtt. Jaj, hát ő erre nem is gondolt, de egyébként az van hogy a segédje ma nem tud jönni, de talán holnap. TALÁÁÁÁÁÁN? Hát, 90%. De este mindenképp felhív. Jó. Felhívott este, és közölte hogy két ünnep között tudnak jönni. Mondom mikor? Két ünnep közt. Viszonthallásra.
Begorombultam, google a barátom, wc leragasztás. Második találatban lépésenként leírva hogy hogy kell, annyira nem néz ki nagy mágiának, remek, irány a Baumax, aztán a Praktiker, aztán a Baumax :), de végül sikerül megvenni a csövet, az új szellőztetőt a régi, szajuz rakétára emlékeztető hangú helyett, szanitersziloplasztot, új flexicsövet a tartályhoz, új ültetőgumit, csőszűkítőt a konyhai elszívó kiépítéséhez, meg pár tömítést, ezt azt. Az anyagár kb stimmelt, annyiért vásároltam, mint az árajánlatban szerepelt.
Innen kezdődött a szívás része, kezdtem is a wc ülőkével, mert az tűnt a legkeményebb projektnek. Felszedtem, kiöntöttem belőle a vizet, bevágtam a zuhagyna, telifújtam gombaölővel és ott hagytam. Na meg előtte lekapargattam róla a régi szliloplaszt maradványait, mondhatom, vicces feladat :)
Aztán feltakarítottam a helyét, megszárítottam, mert a sziloplaszt nem ragad a nedves felületre, aztán letakarítottam a csészét, amiről addigra lemaródott minden mocsok. azt is megszárítottam, és a leírtaknak megfelelően beültettem a helyére, majd megemeltem három csavarhúzóval, kinyomtam a szilóval, kihúztam a csavarhúzókat, a felesleges szliloplasztot az ujjamal elhúztam, és most várunk :) Elvileg holnap ilyenkorra van egy stabil wcm :) (azért nem bírtam ki, már két óra eltelt a műtét óta, elég jónak néz ki már most is). Ezután kicseréltem az elszívó ventillátort, bekötöttem a csöveket, kicseréltem a régi lukast. Ez is működik, bár ANNYIVAL nem lett csendesebb, ez sajnos a fa galéria átka, vezeti a vibrációt keményen. Sebaj, működik. Most már csak az elszívót kell bekötnöm, de mivel azon is szárad a sziloplaszt, ezért az a holnapi nap témája lesz, ahogy a mosogató újraragasztása is. Eddig tartok bruttó 3 óránál, tökegyedül csináltam, mindenféle előképzettség nélkül. Megspóroltam 20e forintot (ennyi lett volna a munkadíj), büszke vagyok hogy az én kezem munkája van benne (aztán persze majd holnap kiderül, hogy mennyire volt sikeres a tevékenységem), és továbbra sem értem, hogy milyen válság van, ha másfél, max 2 óra munkáért - mert egy szakképzett és gyakorlott munkásnak ez nem lett volna 3 az biztos - nem éri meg ideugrani, akár egyedül is. Ha én meg tudtam csinálni egyedül, akkor Vilmosnak ez nem lehetett volna kérdés.
Hát így lettem karbantartó-munkás :)