Mivel a külhonból hazatérőket etetni kell, meg amúgy is árválkodott itthon pár kifli, gondoltam inkább kárba mint pocsékba, sütök belőle egy mákos gubát. Eddig semmi extra nem lenne benne, talán meg se írnám, mert egy mákos guba összedobálásához nagyjából annyi elég ha valakinek nem csorog a nyála és kell átkísérni az utcán. Igenám, de volt itthon egy 15 deka már megbontott marcipánom is. Gyáva népnek nincs hazája, házasítsuk össze :)

Úgyhogy a szokott módon felkarikáztam a kiflit, a mákot elkevertem a porcukorral, beszórtam az első adag karikát a jénaiba. Aztán nekiálltam tejet forralni. Az eredeti receptem szerint ezt mézzel szoktam csinálni, hogy a tej is édes legyen kicsit, most viszont a méz mellé, belekockáztam a marcipánt is a tejbe. Elég sokáig kellett forralni, míg rendesen felolvadt benne, sőt, a fakanállal is rásegítettem kicsit, de aztán sikerült. Innen vissza a szokásos útra: kiflikarika, forró marcipános tejjel átlocsol, mák közészór, és ezt ismételjük addig, míg valami elfogy/megtelik a jénai. A felső réteg lehetőleg mák legyen, aztán zsupsz be a sütőbe egy jó 25 percre.

Nos, a műtét sikerült, elég jól harmonizált a dolog, úgyhogy legközelebb is így csinálom szerintem, főleg hogy végre lehet kapni itthon értékelhető minőségű marcipánt főzéshez (Dr. Oetker lübecki). Jó étvágyat (Igen, fotó megint nincs :P)