Hooshee

Hát, így elnézve a blogot, több mint egy hónapja nem volt Herbalife Hétfő, úgyhogy most van. Lehelőször is szeretnék beszámolni egy fontos újdonságról, mégpedig hogy kijött az ünnepi shakepor, almás ízben. Gyerekek, ez valami brutál finom, fontolgatom hogy veszek még belőle pár dobozzal, mert tényleg egyszerűen isteni, viszont mivel limitált kiadás, nem tudom meddig tudok belőle szerezni. Az ömlengés után vissza a rideg centik világába: csípő, amit indikátornak használok, mert talán azt tudom a legpontosabban mérni, 115. Apad szépen, annak ellenére, hogy a novembert picit lazábbra sikerült vennem. Egyfelől jártam Ausztriában, és bevásároltam a kedvenc Bensdorp csokimból meg banános tejemből, másrészt több olyan nap is besikerült, ahova betettek egy meglepetésszerű vacsorát, így aztán napi két étkezés lett egy helyett.

Úgyhogy most ennek tükrében egy kicsit aszketikusabb decembert tervezek, cél a szilveszteri 113 centi :) Úgyis pont 3 hét van karácsonyig, igyekszem addig a napi egyet is minél fehérjedúsabb, szénhidrátmentesebb kajákkal megoldani, és remélem, hogy édesanyám, aki olvassa a blogot, idén se vesz mikulásra három tonna csokit (tavaly már elég dicséretesen sikerült megoldani ezt a kérdést).

Lassan neki kéne állnom megírni az idei Mikulásverset, tegnap húgocskám átküldte a muníciót, úgyhogy remélem elkap az ihlet és csípőből tüzelek :) Még van két napom...

Ja; és nézzétek meg a Maflást, aki még nem tette :) Nagyon jó kis film :)

Btw, nézegetem a statisztikákat, azért az látszik hogy csak nem hiába írom ezt a blogot, az elmúlt hetekben jópáran találtak ide a Herbalifera keresve, amire egyfelől büszke vagyok, másfelől meg támogatás, hogy csináljam csak tovább (na jó, amúgy is csinálnám, de jólesik). Szóval ha kicsit hézagosan is, de fogok jelentkezni a témában :)

Először azt a címet adtam a bejegyzésnek, hogy "Anyátok", de aztán finomítottam rajta, végülis szegény Vitézy és Rogán mama maximum felerészben felelős azért hogy ilyen hülye fiaik lettek.

Minden nap lehetne írni egy posztot arról, hogy hogyan szarják el módszeresen Budapest közlekedését, hogyan tesznek keresztbe az autósoknak ahol csak tudnak, páriaként, ellenségként kezelve őket, hogyan válik egyre élhetetlenebbé és bejárhatatlanabbá a város. Számomra gyomorforgató az, hogy úgy próbálják az autósokat a tömegközlekedés irányába terelni, hogy közben a tömegközlekedés színvonala folyamatosan romlik. És miközben az autós problémát komoly mértékben felszámolták az emelkedő üzemanyagárak, nem örülünk, hogy végre nem igazán van dugó a városban, hanem nosza, csináljunk (új lámpaprogram a körúton, hogy mást ne mondjak).

De ezek már alig alig érik el az ember ingerküszöbét. Tegnap viszont elborította az agyamat a pulykaméreg: nemrég jelent meg a Ferenciek terének rekonstrukciójáról szóló kiadvány. Azon is látszik a totális dilettantizmus: buszsávot középre? Hogy mindenki, mindenképpen át kelljen másszon az úton? Az is akinek amúgy azon az oldalon lenne dolga ahol a busz megáll? Mi a bús franc értelme van ennek? ALULJÁRÓT BETÖMNI? Mindenhol ahol normális emberek élnek, örülnének mint majom a farkának, hogy az autós forgalomnak nem kell kereszteznie a gyalogost, vagy a keresztirányút, hanem van egy alul/felüljáró, ahol ez megoldódik. Mi meg BETÖMJÜK baszki, hát ilyet még a világ nem látott. De még ez is kevés lett volna ha nem jön szembe ez a plakát:

Elment a józan eszetek? Hát melyik bazmeg, a Lánchíd, mind az egy sávjával? Vagy a Margit, amelyikre már odabasztatok egy lámpát, meg biciklisávot a biztonság kedvéért az útra is a járdán kialakított mellé, amihez milliárdokért kiszélesítettétek amúgy a járdát, a végén (rosszabb esetben már a közepén) meg áll a sor a csodálatos új lámpaprogramotok miatt, szóval akkor melyik, hogy temetnétek titeket a betömendő aluljáróba?

Nem tudom hogy lesz-e valaha értelmes autós érdekképviselet Magyarországon, mert az Autóklub tevékenysége a gyönyörű A formájú irodaházának megépítésén kívül nagyjából láthatatlan. De ha lesz, azonnal megyek társadalmi munkában segíteni, komolyan. Egy icipici józan ésszel rengeteget lehetne segíteni, egyszerűen csak annyi gondolkodó képesség kéne, hogy ha már nincs pénz építeni valamit ami előremutató, legalább azt nem tesszük tönkre, amit apáink megépítettek, és működik.

Jó rég írtam, de igazából nem is volt semmi érdekes, ami adott volna rá apropót, vagy maximum olyasmik, amik egy pár sort értek volna meg, nem egy posztot. A diéta megy azóta is, beállt a hosszú távon fenntartható szintre, olyan havi 2-3 centit fogyok. Lehet hogy lassan veszek egy mérleget, bár annyira nem érzem szükségét továbbra sem. Viszont kijött a limitált szériás, almáspite ízű shakepor, hát ez valami brutálisan finom, de tényleg... Be kéne spájzolnom belőle :))))
Amúgy Herbalife tanácsadó lettem, nyilván a fő mozgatórugója hogy én olcsóbban kapjam a napi betevő shakem, nem hiszem hogy ez lesz a karriercél :)

Viszont jövőre újra elkezdek edzeni is valamit. Még nem tudom mi lesz az, és hogy kivel, de valami lesz az biztos.

Ti észrevettétek amúgy hogy alig egy hónap van karácsonyig? Bennem mostanában tudatosult, de valahogy idén mintha nem lenne ez akkora őrület, legalábbis régen már október közepén karácsonyi dekorban úszott a szűzmária is, most meg még itt a téren sincsenek fent a díszek, de a bevásárlóközpontban is elég kevés erre utaló nyomot látni. Nem kétlem hogy be fog ez indulni, de valahogy tényleg rácsodálkoztam a minap, hogy tényleg mindjárt itt van a nyakunkon. Kezdhetek gondolkodni, mint ahogy a mikulásversen is...Eszti, ha olvasod, várom az ötleteket :D Mondjuk nem tudom hogy idén lesz-e fám. Tavaly nem volt, magamnak fölöslegesnek érzem. Otthon úgyis mindig olyan szép fa van :)

Na irány dolgozni, így karácsony előtt nem szoktam unatkozni :)

Olvasgatom a híradásokat meg a blogokat, és olyanokat látok hogy "Bajnai egyértelművé tette a szándékát" meg "A következő másfél év róla és Orbánról fog szólni", meg "élére kíván állni".

Namost én élőben hallgattam végig a beszédet, ami egy összeszedett, korrekt, átgondolt rendszerkritika volt, valamint több oldalról megvilágítva hangsúlyozta az összefogás szükségességét, amit már eddig is leírt az alapítványa tanulmányban, mint ahogy majdnem minden mondata szerepelt már valahol, valamilyen formában; és kész. Ennyi volt, persze, ő is elmondta amit már előtte ketten hogy a Milla-Szolidaritás-Haza és Haladás közös mozgalmat indít az összefogásért, de ennél semmi többet. Azt meg végképp nem hogy ő ennek az élére akarna állni, jelölt akarna lenni. A legkonkrétabb ígéret a jövőre nézve az volt hogy ez a három szervezet össze akar hozni egy programot, aminek a megvalósítása szerintük szükséges (nem mellesleg ehhez kb. semmi szükség az első kettőre, mert érdemi szakmai munka leginkább csak a Haza és Haladástól várható).

Szóval én nem hallottam semmi olyasmit, hogy Bajnai élére állt volna bárminek is, hogy "visszatért volna", hogy olyasmit mondott volna, amit eddig nem.

Ettől még persze lehet akár ő is miniszterelnök-jelölt, de hogy az lenne már most, azt szerintem nem lehet kijelenteni.

Na jó, kedd. Karrotának meg jár a LopyRight :) Valójában azért nem is tegnap készült a bejegyzés, mert túl sok jelentős fejleményről nem tudok beszámolni, megvolt a heti centi. Ami esetleg érdekes lehet, hogy meglepve tapasztaltam, hogy a Tolle féle csokis tej soványabb mint a másfeles, amit általában használok (0,7es), és az energiatartalma is kb ugyanannyi. És istenien megy a kekszes shakehez :) Valamint ma pl egy banánturmixba kavartam bele a vaníliásat, az is finom volt. 

Felfedeztünk egy új olasz éttermet is a héten, Riso néven. A fő specialitásuk a névből fakadóan a rizses ételek, de elég sok minden mást is kipróbáltunk. Alapvetően nagyon jó a konyha, talán az egyetlen negatívumot az egyikünk fogásában lévő libamáj jelentette, amit sajnos túlsütöttek. De ezen kívül teljesen rendben volt minden, úgyhogy felvettük a listára :)

Ja, kaptam egy kis ízelítőt abból hogy a BKV hogy gondolja megvalósítani az európaiságot. A Batthyány téren jöttem fel a metróból, szép nagy tömeg volt. Egy lépcső fel, egy le, természetesen egymás mellett, hogy még nagyobb legyen a tömörülés. mivel tényleg sokan voltunk, néhányan az egyik álló lépcsőn indultak felfelé. Mígnem kiugrott az ügyeletről egy egyenruhás jóember, és elzárta egy szalaggal az álló lépcsőt. Természetesen ez kiváltott néhány pikáns megjegyzést az utazóközönségből, hogy ahelyett hogy elindítanák a másik lépcsőt, még azt is megakadályozzák hogy a sportosabbja használja, mire a következő, igen korrekt választ kapták: lehet menni magyarázni meg zászlót lobogtatni egy megállóval odébb. Európa, meg világváros. Az.

Nos, végülis eltelt az első hónap (na jó, csak 4 hét). A tapasztalatok egyértelműen pozitívak, tehát folytatni is fogom: abszolút nem terhel meg sem testileg, sem lelkileg, hogy "diétázom". Egy hónap alatt a csípőkerületem 9 centivel lett kisebb, de a többi kerületen is hasonló mértékű a fogyás. Hogy ez mennyiben köszönhető a Herbalife termékeknek, mennyiben annak, hogy rá vagyok szorítva a rendszerességre az étkezéseim terén, és mennyiben a nagyjából korlátos kalóriabevitelnek, annak az eldöntésére nem vállalkoznék: nyilván mindegyik hozzáteszi a magáét. Eredménycentrikus ember lévén engem nem érdekel annyira a miként, csak az hogy mi lett a vége.

Úgyhogy folytatom, meg is vettem az újabb hónapra való adagot, és mindjárt be is nyomom a reggeli fehérjeszeletet :)

Már csak arra kéne rávennem magam hogy a bringára felkapaszkodjak valahogy, de egyelőre még csak szemezünk. Oltári hiba volt annak idején nem az ülőset megvenni... Tényleg, nem akarja valaki megvenni tőlem a mostanit? Tényleg keveset futott :)))

Ismét eltelt egy hét, úgyhogy itt a beszámoló ideje. Egyfelől tegnap este kifogyott a pluszfehérje, úgyhogy holnap meg kell látogatnom Dankát. Másfelől a vártnak megfelelően alakul a dolog, azaz lassul a fogyás, de továbbra is megvan. 1-1 centiket fogytam, szóval szerintem mostantól kb. erre lehet számítani, heti 1 centik. Problémám továbbra sincs sem a diéta tartásával, sem fizikailag, ráadásul állítólag lesz egy új turmixíz, hát kíváncsi leszek miféle :) Stay tuned, legkésőbb egy hét múlva újra jelentkezem :)

Ez egy igen rövid poszt lesz, mert sok újdonságról nem tudok beszámolni. Maximum annyi normálistól eltérés történt, hogy az egyik nap valahogy úgy sikerült, hogy csak egy shake, és két normál kaja sikeredett, hiába, a kedves kínálást nem lehetett visszautasítani, hiába vittem magammal fehérjeszeletet :)

Az eredmény is a várt: két centiket mértem csökkenésként, úgyhogy valószínűleg kb. ennyi kilóval is lettem könnyebb. Abszolút nem is érzem hogy diétázom, egyelőre semmiféle hiányérzetem nincs, és problémát sem okoz betartani az előírásokat. Úgyhogy halleluja, remélem idén nem lesz gond a karácsonyi lista, új ruhatárat kérek :D

Túl az első héten azt kell mondanom, hogy eddig elég stresszmentes az ügy. Nagyjából erre is számítottam, hiszen pontosan ez ennek a diétának az előnye, hogy nincs sanyargatás, a napi két turmix mellett a napi egy étkezés (általában ebéd) tekintetében semmiféle korlátozásra nem volt szükség. Az eredmény egyelőre látványos, pontosabban nem a tükör, hanem a centi árulkodik: 4-4 centi mell és has, 3 centi csípő fogyás. És az örök mérce, az övem is azt mutatja, hogy valóban leugrott néhány kiló. Persze ez nyilván az elején megy ilyen gyorsan, a későbbiekben szerintem vissza fog esni a fogyás mértéke olyan heti 1, max 2 kilóra illetve centire, de ez tök rendben van, amíg ennyire nem kell semmilyen sanyargatást eszközölni, nekem ez tökéletesen megfelel.

Egyébként a héten rámtört a főzhetnék is, pesztós-sonkás csirkecsigákat csináltam, tepsis parázsburgonyával. Kép persze nincs, de az elkészítés elég egyszerű és gyors:

A csirkemellfilét hosszú csíkokra vágom (egy fél mellből kb 4 csík lesz), kiklopfolom, só, bors, majd az egyik oldalát megkenem vastagon a kívánt pesztóval (nálam most Bertolli féle piros), és ráterítek egy csík sonkát (nálam most pármai került rá). Feltekerem, és vagy megtűzöm, vagy így ahogy van, a muffinsütő lukába helyezem. 180 fokon kb 20 perc alatt megsül, ekkor megszórom reszelt sajttal (nálam most pannónia), légkeverőre kapcsolok és rápirítom.

Köret: A pici újburgonyákat megmosom, beledobálom a tepsibe. Vágtam mellé lilahagymát (1 fej), beledobáltam 5-6 gerezd egész fokhagymát, megszórtam egy kis bazsalikommal, és pár szelet bacont is felcsíkoztam, majd rádobáltam. Meglocsoltam egy kis olivaolajjal, megszórtam sóval, és irány a sütő. fél óra után a krumplikat átforgattam, majd mikor a bacon már kezd rendesen megsülni és a krumpli is ráncos már kicsit, nyakonöntöttem egy adag tejszín-krémsajt-snidling keverékkel (nálam egy tubus krémsajt, 2 dl tejszín, két evőkanál snidling). Légkeverő, rápirít, kész. Önmagában is megállna egytálételnek.

Annak idején elkezdtem ezt a Herbalife fogyasztó programot, és többé kevésbé működött is. Hogy miért hagytam abba, arra őszintén szólva nem emlékszem, de valamiért egyszer csak nem vettem több terméket, és félbemaradt az ügy. Most úgy döntöttem, újrakezdem: emlékeim szerint ez volt az a diéta, amit hosszú távon is tudtam tartani, mert nem kíván olyasmit, ami teljesen természetellenes számomra. A korábban leírt diétám ugyan hatékony, de nem lehet a végtelenségig csinálni, ráadásul még mindig undorom van a főtt tojástól miatta, az ilyen 90 napos hús-tészta-zöldség-gyümölcs szétválasztó dolgoktól meg a hajam égnek áll: tulajdonképpen mindent lehet enni, csak semmiből nem lehet egy jót. Hús egy jó krumpli nélkül, tészta hús, vagy sajt nélkül... egyszer egyszer épp elmegy, de állandóan? Ehhez nem vagyok elég erős. Úgyhogy maradt ez a fajta verzió. Meglátjuk most mennyire működik, megvettem egy havi adagot, gondolkodom hogy vegyek-e egy mérleget is, vagy elég a centi :) Alapvetően sosem érdekelt a konkrét súlyom, inkább a ruhatáram mutatta meg hogy fogytam vagy híztam. Na majd még meglátom hogy ezügyben mi legyen.

Mindenesetre lehet drukkolni :)

Mivel amúgy sem vagyok különösebben jó passzban, arról már nem is beszélve, hogy a sokáig tervezett nyaralás is ködös távlatokba távozott, úgy döntöttem hogy most megírom azokat a dolgokat, amikbe az elmúlt időszakban beleszaladtam, és várlázítónak, idiótának ,vagy egyszerűen csak szánalmasnak tartok. Pl. a minap a boldogult Zöld Pardon mellett fordultam rá a Petőfi-hídra, és mivel sokan voltunk, volt időm belesni, mi is lett a helyén. Közpark? Azbaszki. Hajléktalanok, mocsok, szétégett fűmaradványok, rendezetlen, gondozatlan, ocsmány terület. Bravó. Rohadtul el kellett innen üldözni az önkormányzatnak tekintélyes bevételt termelő, és amúgy a környéken nemigen tudom kit zavaró helyet a Lágymányosi hídhoz (igen baszki, Lágymányosi híd, ahogy a Moszkva tér se lesz nekem soha Széll Kálmán, és Ferihegy sem Liszt Ferenc), ahol aztán legalább tényleg tudja zavarni azokat a cégeket, akik még nem menekültek el ebből a "tündérmeséből". Merthogy a hazatámolygó részegek hangoskodnak... Ja. Most majd sokkal jobb lesz, mert aki onnét nem az éjszakai járattal távozott, ami ott állt meg a kapuban, az most majd nem tökugyanúgy fog részegen végigkalimpálni az utcán.

Már itt is ordítóan fals és hamis érvelést hallhattunk, de amit pl a napokban olvastam, miszerint az I kerület, drága szülőkerületem szerződést bontott a szállodahajókkal, hát az külön röhej. Indok: sokat panaszkodtak a lakók, hogy a hajók áramfejlesztői hangosak. Persze hogy azok, mert sosem adták meg az engedélyt az áramvezetékek kiépítésére. Miért? Mert "most újították fel a rakpartot, és 5 évig nem lehet felbontani". Namost EZT a szakaszt (Erzsébet híd-Lánchíd) NEM újították fel, amúgy meg még ha így is lenne, melyik idióta nem vezettette ki az áramot AKKOR? Ez megint valami mutyi lesz, a Wiking Ports nyilván nem tejelt eleget a megfelelő zsebekbe.

Aztán teljesen véletlenül belefutottam abba a hírbe is, amit finoman szólva sem vert nagydobra még az ellenzéki média sem, miszerint bejelentésre került, hogy nem lesznek egyedi nyugdíjszámlák. Mondhatnám hogy muhaha, olyanként aki nem engedett a zsarolásnak, és nem lépett vissza az állami pillérbe, ami már most is roskadozik, de olyan mélységesen felháborít ez a fajta cinikus hatalmi arrogancia, hogy nincs kedvem nevetni.

Aztán lettek nekünk bilikék gyönyörű buszaink. Minden lófüttyöt meg tudnak szavaztatni, milliárdokat tapsolgatnak el levelezésre, de ezt, aminek aztán tényleg tétje sincs, na ezt persze nem. Inkább eldöntötték, hogy legyen ilyen ocsmány, ami ugyan se Budapesthez nem köthető, se nem szép, és egy év múlva, mikor lemattul, még kevésbé lesz az, de nem baj, a lényeg hogy Vitézy elvtárs megkapja a maga homokozóját.

Aztán a napokban mit látok index címlapon? Ilyen kiemeléseket, hogy "mikor jövünk már rá hogy egy szadista testvérgyilkost ünneplünk augusztus 20án". Nehéz lenne rámfogni, hogy túlzottan nacionalista lennék, vagy hogy alacsonyan lenne az ingerküszöböm, de ez kiverte a biztosítékot, hát hogy jön ahhoz bárki, hogy ilyet leírjon? Komolyan viszket az ember tenyere, olyan pofont érdemelne az ilyen, hogy egész évben tűzijátékot lásson, meg egy kettétépett állampolgári igazolványt, takarodjon máshova élni az ilyen, de komolyan. Legközelebb mi lesz? Karácsonykor majd kiírják hogy a bolond ácsgyerek születését ünnepeljük, húsvétkor meg a kivégzését, vagy mi?

Szóval lehet hogy én vagyok a negatív, de mostanában kicsit sok a jóból az biztos. Tényleg, nem akar valaki nyaralni menni?

Hát, jó rég írtam, az biztos, na de sebaj, újra itt, és rögtön egy kritikával.

Amikor ezt olvastam, nagyon mgörültem: eleve nagyon szeretem a Cserpes termékeket, gyakran fogyasztom is a joghurtjaikat és krémsajtjaikat,, és egyébként is, aki járt már lengyelországban a ma is működő "Mlecny bar"-okban, az tudja: egy ilyen hely erősen hiánypótló tud lenni. Úgyhogy gyorsan el is határoztam, hogy a napokban megnézem a helyet... Mivel egy ügyfelemnek szinte a szomszédban van irodája, ahova amúgy is mennem kellett, különösebb szervezést sem igényelt a dolog.

A mosoly először akkor kezdett az arcomra fagyni, mikor megláttam az utcán kígyózó sort. Mivel sietnem nem kellett, és a kíváncsiságom is igen erős volt, beálltam a sorba. Kb 15 ember állt előttem, 30 perc múlva még mindig volt belőlük néhány. Itt kezdtem gyanakodni, hogy itt valami nagyon nem jól megy. Mivel az utolsó métereket már a bolton belül tettem meg, volt időm nézelődni. Az első ami feltűnt, hogy a kiírások minimum hiányosak. Az ételek egyáltalán nem szerepelnek sehol, csak a menükből lehet következtetni, hogy milyen lehetőségek vannak, ha nem a Cserpes egyébként szinte bárhol kapható termékeit akarja az ember megvásárolni. Az italok ugyan valóban teljes körűen vannak kitáblázva, azonban csak magyarul (előttem, mögöttem külföldiek álltak a sorban, hiszen a kirakatban angolul is akad néhány hívogató szó).

Volt időm megfigyelni a kiszolgálási rendet. Nem írnám le, mert bonyolult, mindenesetre az a véleményem, hogy totálisan szervezetlen, vagy van benne logika, csak még nagyon nem állt össze, mindenesetre az "ebből a pultból kérsz valamit? Nem? Akkor gyere át ide kérlek, ebből?" se nem hatékony, se nem profi, még ha egyébként következik is abból, hogy kiírva ugye nincs az étellista, így aztán valóban csak úgy tud az ember dönteni, ha minden pultot végignéz. A személyzet amúgy is állandóan útban van egymásnak, ha többen rendelnek függetlenül kávét, akkor láthatólag az is problémát okoz...A hivatkozott cikkben azt írta a kolléga, hogy ilyen az, mikor egy család dönt, és nem egy multi meetingek sokaságát tartva. A hely azért megmutatja ennek a hátrányait is: ha a családnak nincs tapasztalata egy ilyen hely kialakításában és üzemeltetésében, a saját kárán kell majd megtanulnia, hogy mit kéne másképp csinálni.

Az i-re az tette fel a pontot, hogy én két szendvicset és két italt szerettem volna kipróbálni, ami sikerült is: csak épp tálcát nem kap az egyszeri vásárló, így aztán kicsit bután néztem a pulton lévő két tányérra és két pohárra, hogy akkor ezt így most hogy? Szerencsére megürült egy asztal a lenti részen, így két körben sikerült odacsoportosítanom amit vásároltam.

És ezen a ponton bocsátottam meg minden fenti puffognivalót, mert az biztos hogy teljesen másképp kéne szervezni a kiszolgálást, hogy a helykihasználáson is volna mit javítani (pl a cserpes termékek álló hűtőbe való pakolásával), hogy borzasztó lassú és körülményes az egész rendszer: a szendvicsek, az italok, mind mind fantasztikusak. Talán a banánturmix az, amit én másképp csinálnék (több banán), de végülis értem a koncepciót, miszerint ez tényleg inkább egy ízesített tej, a tej ízére van kihegyezve, és nem a hozzáadott valamiére.

Úgyhogy az elfogyasztásuk után már az sem tudott rontani az elégedettségfaktoromon, hogy a használt tányért-poharat nincs hova tenni: majd jönnek és elviszik. Ennek a hatékonysága az ott töltött kb fél óra alatt elég gyengének volt mondható.

Összességében a termékek (számomra) megmentik a helyet. De nagyon sokat kell még fejlődniük a folyamatoknak hogy valóban egy igazi jó élmény legyen minden oda betérő számára.

Olvasom a cikkeket, blogbejegyzéseket, kommenteket, ettől hangos ma nagyjából minden felület, ahol véleményeket lehet közölni. Nem is írnék igazából semmit, annyira velejéig van rágva ez a csont. Hogy mégis miért? Azért, mert bár nagyjából 99%ban egyetértés van azügyben, hogy Schmittnek távoznia kell a posztjáról, az indok, a miért, szerintem majdnem mindenhol téves. Ugyanis szinte mindenhol azt írják, hogy egy ilyen blamázs után, miszerint másolta(tta) a dolgozatát, nem maradhat a helyén. Ez egyfelől valóban nagy ciki, másfelől aki járt egyetemre, tudja, vagy minimum sejti, hogy ha nagyon elkezdenének vizsgálni 20-30-40 évvel ezelőtti dolgozatokat, eléggé megritkulna a doktortársadalom. Szerintem nem ez a fő baj. A baj az hogy Schmitt ezt az ügyet az első pillanattól kezdve végighazudta. Tagadott, visszautasított, cáfolt. És bár már akkor is tudta mindenki hogy ez nem igaz, mára az a fórum, amelynek tiszte ezt eldönteni, szintén kimondta, hogy amit nagy erővel cáfolt, az bizony sajnos igaz.

EZÉRT kell lemondani. Nem azért mert 20 éve tett valamit, ami helytelen. Persze egy ideális világban már ez önmagában elég kéne legyen, de felőlem akár maradhatna pozícióban (úgyse ez a legnagyobb baj vele, mint köztársasági elnök). Hanem mert letagadta, és lebukott. Ha akkor kiáll, és azt mondja hogy igen, a helyzet az hogy a doktori munkámat nagyrészben átvettem más munkákból, akkor most nem lenne ekkora a botrány.

De Schmitt eddig sem azt a látszatot erősítette, hogy karakán, gerinces ember. És sajnos most sem sikerült. Most, ha már lemond is, késő. Kárt okozott az őt jelölő pártnak, kárt az őt pozícióba rakó embernek, és kárt okozott az országnak. Legfőképpen pedig saját magának. Ma nagyon kevés ember van Magyarországon, aki vele kapcsolatban a szépre emlékezik.

Nos, úgy látszik megint összejött egy olyan hét, amikor új dolgokat tanul az ember miközben szerel. Pénteken a műhelyben voltam, és feldobáltam a Mercire a megvett üléstakaró műanyagokat, az új csillagot (költsd gyógyszerre, te rohadék aki elloptad), és a csomagtérajtó mozgató szivattyú körüli szivacsbetétet. Ez utóbbi egyébként megint egy érdekes tanulság: az a sajnos elszakadt darab, amit kicseréltem, egyszerűen olyan szinten minőségibb anyag, mint ami most jött, csillagos zacskóban, hogy az fájdalmas. Volt is vagy egy kiló, az új megy... 20 deka? 30? Pedig 9000 forint, és erős a gyanúm hogy a bekerülési költsége ennek a szivacsnak lehet olyan 100 forint, de még ez se biztos.

Mindenesetre ez a része zajos siker volt a hétnek. Ellentétben Hanna hadrafogásával. Úgy gondoltam, hogy egy hét alatt bőven szocializálódhatott, ideje hogy bekerüljön az őt megillető helyre. A mosogatógép nem sokban különbözik egy mosógéptől, ugyanazok a dolgok kellenek neki: áram, víz, lefolyó. Nos, áram volt ott, ahova szántam, pipa. Víz és lefolyó nem, de a lefolyót úgy gondoltam, bevezetem a mosogatóba, jó lesz az ott jeligére, csak a vizet kellett megoldani. Nos, itt kezdődtek a bajok. Azzal most nem untatnám a nagyérdeműt, hogy az egész konyhabútor gyakorlatilag megmozdíthatatlan, egzotikus módon összecsavarozott fatömb, esély nincsen semmiféle mozgatásra, így magának a vízcsőnek a mögötte való eljuttatása a kb egy méterre lévő bekötésig milyen vicces munka volt. Viszont ugye jelenleg a hideg víz egy helyen jön ki a falból, onnan pedig fel egy flexi cső a csapba.

Nosza Baumax, mert ugye a mosogatógépnek 3/4es csati kell, ez a vacak 3/8os, ráadásul ugye a csap se ártana ha folyna továbbra is. Gondoltam ennyi tudással felvértezve csak meg tudom venni ami kell, tévedtem :) volt ott minden, de sehogy se akart az összejönni, hogy legyen egy elosztó, ami az egy db 3/8as papából csinál egy 3/988as papát meg egy 3/4est. Volt ellenben egy csaptelep, amin mindkét kivezetés volt: csak azt nem tudtam hogy ha ki akarom cserélni a meglévőt, akkor a falban milyen menet van (utólag már tudom, feles). Plusz az látszott hogy a konyhabútor hátán csak egy pici luk van, nem lesz olyan egyszerű kivitelezni a csap kicserélését. Ez, és atyám jótanácsa, miszerint nem kell 2000 forintot költeni csapra, jó lesz az egy T idommal is, arra késztetett, hogy felmenjek a szerelvényboltba megvenni a szükséges eszközöket. Nos, ott nagyon profik voltak, és össze is rakták nekem ami kell, úgy 6 elemből kb, meg adtak teflonszalagot, tömítést ahova kell, stb. FElmentem apuhoz, összeraktuk, hazahoztam, betekertem, kinyitottam a vizet, folyik. Szétszedtem, újratekertem, visszacsavartam, folyik. Megint kiszedtem, újrateflonoztam visszacsavartam, folyik, de most máshol. Na itt lett elegem. Cseréljünk csapot. Tekerjük ki. Nem megy. Másik fogó. Nem megy. Szedjük ki a szifont, hogy jobban odaférjünk (ennek később még lesz jelentősége): nem megy. Na itt borult el az agyam. Dekopírral addig vágtam a konyhabútor hátulján a lemezt, amíg befért a 19es kulcs, forgott a csap, irány a Baumax, csap megvesz, teker, víz ráenged, örül. Majdnem. Elzárom a vizet, valami csöpög. Miazisten. Hát, ha nem is az Úr, hanem a szivon ahogy bemegy a falba. De mér. Kihúzom, nézem: hát az igénytelen marhája, aki előttem nyúlt hozzá, rájött hogy szakadt a tömítés, de nem ám vett volna egyet, dehogy. Telitolta sziloplaszttal, jó lesz az. Jó is volt: amíg ki nem húztam. Mivel ez nagyjából 8 felé történt, már nem vettem semmit: körpetekertem teflonnal, hátha jó lesz. Jobb lett, de jó nem. Mindenestre az első mosás akkor is megvolt, Hanna jelesre vizsgult, és ez feledtette a konyha egyébkénti képét: az összes edény szanaszét kipakolva, és nedves fűrészporban áll minden :)

Új nap ébred, buzog bennem a tettrekészség, irány a Baumax. Tömítés? az nincs, csak cső. Anyátok. Végül vettem egy csövet 200 forintért, amiben kettő is volt :) Viszont nem vette volna be a lelkem, ha ennyiért autózom 20 kilométert, úgyhogy vettem egy új zuhaninstallációt, fel is szereltem, íme:

A konyhára visszatérve: csövek szárazak, a szifont is felszereltem a mosogató aljára is rendesen, mert a paraszt azt is szilóval gondolta megoldani (komolyan, ez olyan mint a wd40, meg a duct tape egyeseknél), az apraját bedobáltam Hannába, a nagyját megszabadítottam én a fűrészportól, és most kezd a konyha úgy kinézni mint a műtét előtt, csak van benne egy mosogatógép :))) Ja, még egy apró adalék: a szifon szétszedése közben észleltem, hogy ezen van bemenet a mosogatógép lefolyóvizének. Nosza, akkor behúztam azt is. Igenám, de nem vettem észre, hogy ez ilyen "levágós" fajta, azaz van rajta kétféle csőhöz való vastagság, és le van zárva a vége: ha bekötöd, akkor le kell fűrészelni a dugót. Nos, ezt nem tettem meg, aztán néztem hogy Hanna miért küzd az elemekkel :)) Persze aztán mikor lehúztam, az egész víz a konyhaszekrényben végezte, de ezen már csak nevetni tudtam :)

Jövő héten a kanapészerelésről mesélünk nektek, gyerekek :)))))

Még mindig tart a hajcihő, de legalább az egyik átadáskész kb. Közben reaktiváltam magam a bringán is, ma pl 22 perc sikerült, kicsit lejjebb állítottam a nyerget, ez pl sokkal kényelmesebbé tette a tekerést, ráadásul pont Dokik ment közben, ami az egyik kedvencem :) Ezen kívül ellopták a csillagot a Merciről, kezdek komolyan gondolkodni rajta hogy meg kéne válnom tőle, mert ez így nem állapot, hogy minden reggel úgy megyek ki, hogy megvan-e mindene...

Túl sok más említésre méltó nem történt, úgy néz ki megyünk síelni márciusban, azt már nagyon várom :)

Ja, mégis van újdonság :) Megérkezett Hanna, az új Hanseatic gyártmányú mosogatógép, hogy levegye a vállamról ezt a terhet :) Még nem kötöttem be, de a helye már megvan, a hétvége projektje lesz a beüzemelése :) Alig várom, talán még főzni is gyakrabban fogok, ha működik...

Most szaladok az egyik projekt tesztjére, stay tuned, leszek én még sűrűbben is :)

ELnézést a hosszú szünetért, nem, nem volt olyan rég a szilveszter, hogy ne emlékeznék rá: sűrűbb bejelentkezéseket ígértem. Nos, az elmúlt két hét igen szorgosra sikeredett, olyannyira, hogy a régi szép időket felidézve, éjjelbe nyúló kódolás zajlott, és Gergő itt aludt a kanapén, mikor egy kicsit letettük a lantot. Megint kiderült, hogy bár rettentően tudjuk egymást osztani közben, azért ha ketten nekiülünk, kő kövön nem marad, és mocskosul tudunk haladni :) Szóval Csapi majdnem kész, HQ is ki fog alakulni, és még az is lehet hogy lesz idén síelés.

Azért történt más is a héten. Pl hogy Tél tábornoknak és a sok állófűtésezésnek köszönhetően az autóban lévő akku azt mondta, hogy nem érdekel hogy elkésel, én ma már nem indítom be ezt az autót, haggyállógva. Most kapott szép új Exide Premiumot, remélem pár évre elfelejthetem hogy akku is van az autóban.

Még mindig autó, de úgy tűnik hogy revideálnom kell az Auchan kutakkal kapcsolatos pozitív véleményem. Bár többen mondták már hogy az a nyál vacak, igazából nem volt vele problémám. Egészen mostanáig, legalábbis nem tudom mire vélni, hogy amíg az volt benne, a kemény mínuszokban rettenetesen járt a motor indítás után, amióta pedig más, azóta ez a probléma nem jelentkezik. Úgyhogy byebye Auchan, amúgy is morcos vagyok rátok a zacskózás megszüntetéséért. Komolyan nem is értem amúgy a dolgot: az ok, hogy ráfogják a környezetvédelemre, és természetesen semmi köze hozzá hogy idén már többet kéne fizetni a reklámszatyorért. Na de basszus, hogy ezért ilyen "pakolj magadnak" pultot miért kellett csinálni, azt egyszerűen nem értem. Miért nem lehet legalább választható, hogy azt mondom hogy leszarom azt a zacskónként 5-10-15-20 forintot, nekem úgy pakoljanak ahogy eddig tették? Mert most is ugyanúgy megveszem a zacskót, csak én pakolok kapkodva, mert a sor persze áll, nincs két "oszlop" hogy legalább nagyjából kategóriának megfelelően lehessen a dolgokat zacskózni... Szóval mostanában kicsit morcos vagyok a Madarasteszkóra.

Aztán beszéltem telefonon a leendő keresztfiammal, bár még nem tökéletesen értem amit mond, főleg telefonon át, de ez egy fontos mérföldkő szerintem :) Már várom amikor nem az apja telefonjáról, hanem a sajátjáról hív fel, hogy menjünk bandázni, főzni, akármit csinálni :) Mert dacára annak hogy a saját lurkómnál ezt biztosan kamatostul kapom majd vissza, én mocskosul el fogom őket kényeztetni :D

Bringaügyben vallanom kell, egész héten rá se néztem. És a hasizomgyakorlatok is pihentek, viszont vettem tejsavóport a Rossmannban, az egészen biztos hogy sokkal finomabb mint a fehérjepor. Vettem másfeles tejet is, tulajdonképpen kis megszokást igényel, de egészen iható. Persze, műtej, mint minden dobozos, de én városi kölyök vagyok, az igazi tej nem is ízlik (igen, próbáltam, még egyenesen a tehén tőgyéből is egyszer, brrrrr :). Szóval diéta reloaded, a jó hír egyébként az, hogy az övemen a lukak ugyanúgy kapcsolandók, mint egy hónapja, sőt, szóval még ezzel a lightos odafigyeléssel is tartottam a súlyomat.

Volt ma amúgy egy érdekes riport valamelyik tévén, egy új műtéti eljárásról: a gyomorgyűrű helyett egy másik műtétet mutattak be: nem gyűrűt varrnak a delikvens gyomra köré, ami szerintem amúgy egy rém nagy marhaság, legalábbis Balin nem segített, viszont azóta minden étkezésnél fennáll a veszély ,hogy felakad a falat), hanem a gyomor egy részét "levarrják", és így 70-80 kilót is fogyhat a delikvens egy év alatt. Nyilván ezt a nagyon durván elhízott, akár már mozogni sem képes embereknek találták ki, azok közül is a gazdagoknak, lévén olyan 1 millió ft a műtét ára, de nem is ez benne az izgalmas, hanem a mögöttes filozófia. Ugyanis ha jobban belegondolunk, ez semmi más, mint kényszer arra, hogy kevesebbet egyél. Egyszerűen a gyomor térfogatát lecsökkentik, fizikailag nem lehet annyit enni mint korábban, pontosabban kevesebbtől is jóllakik az ember. Ez pedig oda mutat, hogy diéta ide, diéta oda, az nem hízlal, amit meg sem eszel. Mondjanak a dietetikusok amit akarnak.

No, végül sokkal hosszabb bejegyzést írtam mint gondoltam, úgyhogy már csak az marad, hogy anyunak üzenjek, mert ezen a hétvégén sem voltam otthon, szégyen gyalázat, de pótolni fogom, ígérem: 

Bár még januárnak sincs vége, az idei év legjobb filmja kapott egy erős jelöltet az "Életrevalók" személyében. Próbálhatnék rendes filmkritikát írni, de igazából ahhoz nem (sem) értek, úgyhogy csak annyit írok, hogy egy percig nem unatkoztam, egy percre sem tudtam levenni a szemem a vászonról, és rengeteget nevettem, mert elképesztő humorral van megcsinálva a film. Semmi fingós-böfögős-szájbarágós vicc, csak finom, de nagyon ütős humor. Bárkinek, bármikor. Tényleg. Még akkor is, ha valamiért nagyon szomorúan jöttem ki a moziból, de erről nem a film tehet.

Más. Vége a homeopátiás diétának, hogy méregtelenedtem-e, azt nem tudom, de pár kiló biztosan leesett még rólam, úgyhogy köszi a tippet Zsuzsi, ha nagy leszek, majd meghálálom... Most azt hiszem előveszem a fehérjeporokat.

Ha már úgyis az arénában jártam, kipucoltattam a Mercit a Sonax mosóban, most csillog, vettem két pár cipőt (hm... mintha kezdenék nőiesedni vagy mifranc :D), és végignéztem egy tofusaláta megevését... azért azt kell mondjam, kajatéren még mindig konzervatív vagyok asszem :)

Tegnap beesett hozzám drága unokabátyám, azzal, hogy éhes. Mivel nagyon nem tudtuk megszülni hogy mit is ennénk, jobb híján elindultunk a Rokfort étterembe, aztán menet közben módosult a terv: még úgysem voltam ebben a Trófeában, neki is tetszett hogy mindenfélét ehet, nézzük meg.

Még emlékszem nagyon csikókoromból arra, hogy a helyen egy nagyon rossz hírű önkiszolgáló étterem volt, aztán kínai lett, és most már vagy 10 éve Trófea (talán ez volt az első?), de valahogy mindig kimaradt, talán pont az előélete miatt. Ehhez képest már maga a berendezés is egy nagyon kellemes csalódás volt. Nagy, minőségi, kényelmes székek, korrekt evőszeközök, hangulatos berendezés. Ráadásul az ablak mellé kaptunk asztalt, ahonnan az újonnan felújított Margit-híd látszik: nem Budapest legszebb kilátása, de azért kellemes.

A vacsorát a hideg élelmek felderítésével kezdtük, mindenből egy picit jeligére. A libamájpásétom olyan amilyennek lennie kell. krémes, intenzíven libamájas, kis fehérboros beütéssel: hibátlan. A körözöttről és a tatárról nem mondható el ugyanez. Előbbi nem is tudom hogy egyáltalán hívható-e körözöttnek: túró rohadt sok paprikával, ez inkább illene rá. A tatár éppen nem volt rossz, de az tisztán látszott, hogy a szakács a borssal gondolta letudni a fűszerezést. Az állag, a hús minősége egyébként rendben volt. A majonézes kukoricasaláta vitathatatlanul az este egyik legjobb fogása volt, a Cézárjuk ízre rendben, viszont kicsit sokat töltött már a pultban, fel volt vizesedve. A tzatziki hozta a korrekt szintet. A felvágottak kifejezetten jó minőségűek voltak. Ami kicsit szinten aluli, az a pékáruk kínálata, vagy néhány fajta magos/olivás buci, meg toastkenyér pirítósnak, és kész. Összességében a hidegpult négyes.

A következő kör a leves volt, Bali sütőtökkrémlevest, én vegyes gyümölcslevest ettem, mindkettő abszolút szinten is jó volt. Nem vizes, rendes tejes/tejszínes leveseket kaptunk, a gyömölcslevesemben a málna és a meggy kifejezetten finom volt. Leves ötös.

A kész főételek közül a szarvasra esett a választás: erdei gombás szarvasragu és burgundi szarvas kerültek kipróbálásra, burgonyafánkkal és seprenyős burgonyával. Az erdei gombás raguról nem mondtam volna meg hogy szarvasból van, nem hozta azt a "vad" ízt amit váram volna tőle, a burgundi szarvas viszont nagyon jól sikerült. A köretek alapvetően rendben voltak, talán a serpenyős burgonyát pirítottam volna még egy kicsit. Négyes.

Mint az étterem neve is mutatja, a fő profil a grill. Így aztán azt sem hagytuk ki, Tandoori pácos pulykát, mustáros csirkemellet és pácolt marhaúst kértünk a grillséftől. A tandoori kifejezetten közepes volt, messze nem hozta azt az intenzív, fűszeres ízvilágot, amit vártunk tőle. A mustáros csirke korrekt iparosmunka, a marha viszont NAGYON jó volt. A mellé választott zöldborsmártás is abszolút korrekt dolgozat a témában. Összességében a grillpult négyes.

Végül a desszertek. A szokásos aprósütemény kínálatot végigettük (csokis rolád, dobostorta, gesztenyegolyó, tiramisu, tjberizskocka), ezek alapvetően hullámzó teljesítménnyel, de rendben voltak. A mákos gubára már ráfért volna egy frissítés, elég szikkadt volt, és ezen a messze nem elég édes vaníliaöntet sem tudott igazán segíteni. Az aranygaluska nem lett volna rossz, ha a dió nincs teli héjjal: ez súlyos hiba.A madártej összességében rendben volt, a fagyikra már nem maradt kapacitás :) Az aranygaluska nélkül négyes lett volna, de ez annyira alapvető hiba, hogy háromnegyednél nem érdemelt jobbat.

A kiszolgálás abszolút nem tolakodó, de profi, precíz, gyors, semmi probléma nem adódott.

A végső érdemjegy négyes, összességében nagyon pozitív csalódás a Margit-hídnál lévő Trófea. Mind a márkatársakat, mind a Tanne-Mongolian barbecue párost veri minőségben és kínálatban is, a hely hangulata is teljesen rendben van. A számla fejenként 5000 ft volt (napközben 3300), szerintem ilyen minőségű ételért ez kifejezetten barátságos ár, főleg hogy a soft drinkeket és néhány folyó alkoholos terméket is tartalmaz.

Felkerült a listára.

http://gepjarmuhely.hu/2012/01/21/az-amator-szerel-az-abc-saga.html

Rohannom kell, úgyhogy csak gyorsban: megcsináltam az első nem standard tekerést, azaz 5 perc bemelegítés, majd 5x1 perc sprint 1 perces pihenőszakaszokkal. Jobban bírtam mint vártam, rosszabbul mint kéne, de megcsináltam. Szakad rólam a víz, holnapra tuti érzem majd a combom, de legalább érzem hogy használ :)

Na megyek úszni a hidraulikaolajban :)

Most hogy bezártuk a boltot, megcsappant az utánpótlás Buki-féle brutális vajas kifliben. Ez pedig egyben azt jelenti, hogy vagy

1: elmegyek oda és veszek

2: csinálok magamnak.

Gondoltam akkora mágia csak nem lehet, nekiugrottam a netnek, megnézni a recepteket. Jópár elolvasgatása után a következő alakult ki:

60 dkg BL-80as kenyérliszt
3-3,5 dl tej
egy fél élesztőkocka
másfél evőkanál cukor
egy púpozott teáskanál só (én sajnos kevesebbet tettem bele, sótlan is lett)
15 dkg vaj (ebből is kevesebb van benne, és őszintén szólva lehetne még vajasabb kicsit).

A vajon kívül szépen összekeverem dagasztógéppel a hozzávalókat (kenyérsütősök előnyben), és a végén hozzágyúrom a vajat. Megkelesztem, majd annyi darabra osztom, ahány kiflit szeretnék. Ennyi lisztből 12 korrekt méretű kiflit lehet csinálni.Nekem az vált be, hogy lekerekített végű háromszög-formára nyújtottam, és úgy tekertem fel. Egész korrekt kifliformájuk lett :)

Innentől kicsit megoszlanak a vélemények, én bevállaltam a főzős részét, azaz egy nagy lábosban kevés vizet felforralok, és megfőzöm a kifli mindkét oldalát egy kicsit (20-30 sec). utána megy a sütőpapírra, és be az előmelegített sütőbe (210 fok) Kb 25 perc alatt sült szép pirosra. Szeirntem a főzés kihagyható amúgy, ezt legközelebb kipróbálom, hogy mennyit változtat az élményen.És azt is ki fogom próbálni, hogy mi van ha egy kis sajtot tekerek bele :)

Mindenesetre eléggé ehetőek lettek, az eredmény alant:

Szorgos hét volt, nem is sokat írtam mostanában, egyik lábam itt, a másik ott jelleggel szaladgáltam egész héten. A ma még kemény lesz, aztán talán jön egy nyugisabb hétvége. Először is a legfontosabb, hétfőn sikerült tekerni egy kicsit, de az tényleg inkább csak alibi volt, ma viszont belenyomtam egy rendes 5ös fokozatú 20 percet (egy According to Jim epizód fogyott el :), 150 kalória értékben. Egész jól bírtam, valószínűleg picit nyújtható lesz az intervallum, bár most azt tervezem, hogy megpróbálom a Rezsőtől tanult verziót csinálni: 1 perc felpörgetés 1 perc levezetés, ötös sorozat. Előtte utána meg szinttartás. Meglátjuk ezt hogy fogom viselni. A hasizomsorban is szintlépés lesz jövő héten, 15-ről 20-as sorozatokra. Fogyás most nem volt igazán releváns, de valami azért akadt szerintem, legalábbis érzésre, ami azért jó, mert egyébként most normálisan eszem, a homeopátiás méregtelenítő cuccok mellett.

Más. Kedden Zolival nekiveselkedtünk az ABC szivattyú cseréjének a Mercin. Ez az a hidraulika-szivattyú, ami a szervokormány és az aktív futómű működtetéséért felel. Nos, nem mondom, tanultam pár új káromkodást, valamint a fülemről is folyt az olaj, de megugrottuk. Sajnos a cseredarab szintén nem tökéletes, de addig megteszi, amíg felújítják a kopott régit. Ja, és új szóval bővült a szerelő magyar szótár: flexibilis királypénisz: az a hajlékony nyakú mágneses eszköz, amivel a szűk helyekre beesett csavarokat lehet kipecázni :))) Már ezért megérte :D Mellesleg lecseréltük a váltóolajat is, de az igazából rutinműtét volt.

Hát nagyjából ennyi az elmúlt pár nap termése, ezen kívül csak munka, munka, meg abból még egy kicsi :)

Ha valakinek nem lenne nyilvánvaló, ez most egy BKV poszt lesz. aki ismer, mondhatná, hogy minek írok olyasmiről, amit nem is ismerek, hiszen valóban, évente nem használok el egy 10es gyűjtőt a BKV járatain. Mivel azonban keddre Mercedes szerelés van előirányozva, és ehhez hétfőn ki kell vinnem az autót a műhelybe, hogy legyen ideje lehűlni, valamint szinte a műhely ajtajában áll meg a busz, gondoltam kedden kibkvzom, és akkor nem kell szervezkedni hogy ki vigyen ki oda.

Nosza, irány a bkv.hu, útvonaltervezés, Batthyány tér-Köves út viszonylatban.Íme az eredmény:

Azaz a BKV úgy gondolta, hogy sétáljak fel a Moszkva térre, menjek el a Művházig... Itt álljunk is meg egy pillanatra, bár tényleg nem nagyon követem hogy mi merre jár, de emlékeztem rá hogy a Batyiról már pár éve újra jár a 41es villamos, ami mintha a 18as vonalát követné az Erzsébet hídtól... és igen. Tehát, bár mehetnék azonnal a kiindulási helyről, először sétáljak fel a Moszkva térre. Kiváló. Jó, tegyük fel hogy hittem neki, és elmentem a Művházig. gyanús volt hogy ott nemigen fogok átszállni semmire, és igazam lett: a BKV úgy gondolta, hogy beszáll a népegészségügyi programba, és távgyaloglót csinál belőlem: egy zsenge 10 kmes kis sétával már hipphopp a műhelyben is teremhetek... WTF???

Jó, itt még csak tényleg bután néztem, mondom hátha valami beállítás segít rajta. Bár azt mondaná az ember hogy egy ilyen keresőnek alapbeállítással is legalább nagyjából helyes eredményre kellene jutnia, elkezdtem végignézni a lehetőségeket. Az egyetlen, ami érdemi hatást fejthetett ki, az a gyalogláts sebességének és az esetleges mozgássérült mivoltomnak beállítása lett volna. Nos, először levettem a tempómat 2 km/h-ra. Ez semmit nem változtatott a terven, csak szépen megnövelte az időt. Na jó, akkor most már nézzük meg, mi van, ha kerekesszékkel vágnék neki a bulinak. Az eredmény magáért beszél: a BKV ezesetben sajnálja, de az útvonal adott, a 18as villamos viszont nem akadálymentesített, úgyhogy a maradék 3 kmt is legyek szíves gyalogolva megtenni.

Komolyan mondom, szégyen, gyalázat. Mivel azonban még itt sem tettem le teljesen erről a holnapi túráról, gondoltam megnézem mit ajánl az utvonalterv.hu.

Nos, több verzió közül is választhatok, a gyaloglási és átszállási hajlandóságomtól függően, de a legkevesebb, hogy két vonaljegyet kell vennem (és ekkor már bőven kilométer fölött van a lábbusszal megteendő távolság), de inkább hármat. Azaz 640/960 ftot kellene elköltenem erre az egy útra. Ez átlagosan számolva 2 liter benzin, nos, ennyiből teszem meg az utat (vagy még kevesebből) a V12es, közel 6000 köbcentis autómmal. Fele annyi idő alatt, magának az útnak a minőségéről most nem is beszélve. Minimum elgondolkodtató... És ez a cég felemészt minden évben több 10 milliárd közpénzt, miközben ilyen színvonalú szolgáltatást nyújt.

Mivel kishúgom az előző év végén újabb észtendőt töltött be, és túrótorta volt a kívánsága, gondoltam ezt a projektet bevállalom én. A standard túró-cukor-tejszín-zselatin kombinációnál valami érdekesebbre vágytam, úgyhogy kicsit túrtam a netet, és találtam is egy elég jó receptet, amit már csak kicsit módosítottam a saját szám íze szerint.

26 centis tortaformám nem volt, de már úgyis terveztem egy ideje, úgyhogy lerongyoltam venni egyet a sparba, 1400 kőkemény forintért.

Az alap tökegyszerű, 15 dkg kekszpor, 5 dkg cukor, 6 dkg olvasztott vaj. Nos, gondolom itt háztartási keksz lett volna az eredeti terv, de az mégse olyan jó, úgyhogy győri édes lett az áldozat, amit aztán szépen megdaráltam itthon. Ha ez megvan, belenyomkodjuk a tortaforma aljába, úgy hogy egy kis pereme is legyen azért, és az előmelegített 170 fokos sütőben adunk az érzésnek egy olyan 10 percet.

Az alatt pont össze is lehet keverni a krémet. A hozzávalók:

50 dkg tejszínkrémsajt
50 dkg túró (papíros, a zacskós ehhez túl durva)
18 dkg cukor
4 tojás
2,5 dl tejföl
3 ek liszt
2 tk vaníliaroma (én a sajátomat használtam, plusz kapott egy zacskó vaníliás cukrot is, még nem saját, de az is készül).
reszelt citromhéj (én tettem bele pici citromlevet is)

elvileg van sorrend de szerintem nagyjából tökmindegy, összekutyul, közben ha minden jól megy már kivettük a formát a sütőből, és talán meg is hűlt annyira, hogy beleöntsük, vissza, kb 60 percre. Akkor jó, ha még picit remegős mikor kivesszük, de a széle már épphogy világosbarnára pirult. Tálalás előtt még vagy 6 óra hűtő, mi csináltunk hozzá mindenféle gyümölcsmasszákat (mirelit gyümölcs, cukor, víz összeforral), valami brutál finom lett :)

Van kép is, aztán nem összenyálazni a billentyűzetet :)