Tegnap az S&P, nagyjából ígéretéhez híven szintén bóvliba sorolta a magyar adósbesorolást, és a Fitch minősítése is hamarosan érkezik majd, nyakam rá. De ezt már rengeteg helyen megírták, a következményeket is, én most inkább erre az írásra reflektálnék:
leviathan.blog.hu/2011/12/21/helyunk_a_lancban
Itt ugyanis a szerző azt írja, hogy valójában nem teljesen marhaság az hogy mi jobban kellünk az IMFnek, mint ő nekünk, merthogy ha valaki klép a sorból, akkor az veszélyes precedenst teremt. De van ám ennek egy másik, sajnos realistább olvasata is, ugyanis az IMF és a fennálló pénzügyi rend szempontjából nem az a veszélyes, ha valaki kilép a sorból, hanem ha sikeresen teszi azt. Nos, ennek az esélye Magyarország esetében vajmi csekély. Ha nem kapjuk meg az EU-IMF hitelkeretet, a piaci finanszírozásunk fenntarthatatlan hozamszinten lesz csak lehetséges. Az pedig kőkemény forintleértékelődéshez vezet, az IMF pedig nemhogy félve tekintene a különutasokra, még mutogathat is, hogy lám így jár, aki kiáll a sorból, magyarul példát is lehet statuálni velünk, nem csak veszélyes precedensnek tekinteni.
Márpedig, mivel az esélyek nem mellettünk szólnak, aki ezzel hazárdjátékozik, arra nem sok jobb szó van a hazaárulónál.
Segítsetek, mi is annak a büntetése manapság?
