Hát, jó rég írtam, az biztos, na de sebaj, újra itt, és rögtön egy kritikával.
Amikor ezt olvastam, nagyon mgörültem: eleve nagyon szeretem a Cserpes termékeket, gyakran fogyasztom is a joghurtjaikat és krémsajtjaikat,, és egyébként is, aki járt már lengyelországban a ma is működő "Mlecny bar"-okban, az tudja: egy ilyen hely erősen hiánypótló tud lenni. Úgyhogy gyorsan el is határoztam, hogy a napokban megnézem a helyet... Mivel egy ügyfelemnek szinte a szomszédban van irodája, ahova amúgy is mennem kellett, különösebb szervezést sem igényelt a dolog.
A mosoly először akkor kezdett az arcomra fagyni, mikor megláttam az utcán kígyózó sort. Mivel sietnem nem kellett, és a kíváncsiságom is igen erős volt, beálltam a sorba. Kb 15 ember állt előttem, 30 perc múlva még mindig volt belőlük néhány. Itt kezdtem gyanakodni, hogy itt valami nagyon nem jól megy. Mivel az utolsó métereket már a bolton belül tettem meg, volt időm nézelődni. Az első ami feltűnt, hogy a kiírások minimum hiányosak. Az ételek egyáltalán nem szerepelnek sehol, csak a menükből lehet következtetni, hogy milyen lehetőségek vannak, ha nem a Cserpes egyébként szinte bárhol kapható termékeit akarja az ember megvásárolni. Az italok ugyan valóban teljes körűen vannak kitáblázva, azonban csak magyarul (előttem, mögöttem külföldiek álltak a sorban, hiszen a kirakatban angolul is akad néhány hívogató szó).
Volt időm megfigyelni a kiszolgálási rendet. Nem írnám le, mert bonyolult, mindenesetre az a véleményem, hogy totálisan szervezetlen, vagy van benne logika, csak még nagyon nem állt össze, mindenesetre az "ebből a pultból kérsz valamit? Nem? Akkor gyere át ide kérlek, ebből?" se nem hatékony, se nem profi, még ha egyébként következik is abból, hogy kiírva ugye nincs az étellista, így aztán valóban csak úgy tud az ember dönteni, ha minden pultot végignéz. A személyzet amúgy is állandóan útban van egymásnak, ha többen rendelnek függetlenül kávét, akkor láthatólag az is problémát okoz...A hivatkozott cikkben azt írta a kolléga, hogy ilyen az, mikor egy család dönt, és nem egy multi meetingek sokaságát tartva. A hely azért megmutatja ennek a hátrányait is: ha a családnak nincs tapasztalata egy ilyen hely kialakításában és üzemeltetésében, a saját kárán kell majd megtanulnia, hogy mit kéne másképp csinálni.
Az i-re az tette fel a pontot, hogy én két szendvicset és két italt szerettem volna kipróbálni, ami sikerült is: csak épp tálcát nem kap az egyszeri vásárló, így aztán kicsit bután néztem a pulton lévő két tányérra és két pohárra, hogy akkor ezt így most hogy? Szerencsére megürült egy asztal a lenti részen, így két körben sikerült odacsoportosítanom amit vásároltam.
És ezen a ponton bocsátottam meg minden fenti puffognivalót, mert az biztos hogy teljesen másképp kéne szervezni a kiszolgálást, hogy a helykihasználáson is volna mit javítani (pl a cserpes termékek álló hűtőbe való pakolásával), hogy borzasztó lassú és körülményes az egész rendszer: a szendvicsek, az italok, mind mind fantasztikusak. Talán a banánturmix az, amit én másképp csinálnék (több banán), de végülis értem a koncepciót, miszerint ez tényleg inkább egy ízesített tej, a tej ízére van kihegyezve, és nem a hozzáadott valamiére.
Úgyhogy az elfogyasztásuk után már az sem tudott rontani az elégedettségfaktoromon, hogy a használt tányért-poharat nincs hova tenni: majd jönnek és elviszik. Ennek a hatékonysága az ott töltött kb fél óra alatt elég gyengének volt mondható.
Összességében a termékek (számomra) megmentik a helyet. De nagyon sokat kell még fejlődniük a folyamatoknak hogy valóban egy igazi jó élmény legyen minden oda betérő számára.
