Hooshee

...ezer. Ennyien maradtunk a zsarolás ellenére a magánnyugdíjpénztáraknál. Megéri? Igazából nem tudjuk, a puszta számok alapján valószínű hogy nem. Hogy akkor mégis miért? Egyfelől mert "terroristákkal nem tárgyalunk". Egyszerűen utálom hogy kénszeríteni akartak, hogy konkrétan hazudtak (lásd még az ONYF remekbe szabott levelét), hogy másodrendű polgárnak akarnak minősíteni, hogy egyoldalúan felrúgnak egy szerződést, hogy nem meggyőzni akartak, hanem kényszeríteni. Ez a dacfaktor.

Másfelől pedig ez egy hitvita. Lássuk ezt az ugyan nem mai, de mégis szemléltetésre alkalmas grafikont. Aki ez alapján a korfa alapján azt gondolja, hogy az állami felosztó-kirovó rendszer fenntartható, fogyó és öregedő népesség mellett, annak nagyon erős a hite. Én azt gondolom, hogy a rendszer abban a formájában, ahogy mi ismerjük, biztosan nem maradhat, vagy a kifizetéseket kell csökkenteni, vagy a bevételeket növelni. Utóbbi ugye szinte nem kivitelezhető, előbbi pedig megvalósulhat egyszerű csökkentéssel, vagy korhatáremeléssel. Mivel a csökkentés a már most is jelentős nyugdíjasok számára jelentene forintosítható veszteséget, ez sem túl esélyes forgatókönyv: marad a korhatár további emelése. Ez viszont egyben azt jelenti, hogy egyre kisebb az esély rá, hogy egyáltalán elérjük ezt a korhatárt (már most is ott van ahol az átlagéletkor, legalábbis a férfiak esetében), és ez a jövőben nemhogy javulni, de inkább romlani látszik. Így pedig a leghangsúlyosabb döntési faktorrá az örökölhetőség lép elő...

És aztán persze felmerülnek azok a gondolatok is, hogy Orbán Vikor kormánya sem lesz örök életű, és a "társadlomból kiírás" sem biztos hogy kiállja az Alkotmánybíróság, vagy Strassbourg kiritikáját, de ezek már csak remények, és lehetőségek, nem a tények, amelyek alapján dönthetünk...

Hát, ezért maradtam én pénztártag. És vesszek meg, ha erre fogom alapozni a nyugdíjas éveim.

Nyugodtan ücsörgünk itt a kanapén, aztán egyszer csak valaki két tonnás illető elkezd trappolni a galérián, de úgy hogy mozog alattam minden. Döbbent összenézés, hogy ugye te is hallottad/érezted?

Utoljára még nagyon kölyökkoromban éreztem ilyet, de ott mondjuk a csillár is lengett rendesen, Zamárdiban nyaraltunk a 85ös hasonló erősségű földrengés alatt.

Azért érdekes belegondolni hogy mennyire semmit sem tudnánk tenni, ha ez most egy kicsit komolyabb lett volna...

És még mindig benne. Ilyen emberemlékezet óta nem történt, igazából fel se tudom idézni mikor látott utoljára ilyesmi miatt orvos, meg kaptam antibiotikumot és hasonlókat. Mindenesetre nem úgy néz ki, mint ami használ, persze torokfájás az elmúlt két nap alatt, hogy helyette tüdőből nyomjam tovább a köhögést. Azóta is. Persze most mindenki adja a jobbnál jobb tanácsokat, szedjél probiotikumot, ne szedjél antit, igyál neocitrant, egyél meleg levest, ha mindezt megfogadnám, tuti feldobnám a pacskert :)

Mindenesetre most várakozó álláspont van, még van másfél napi adag az antibiotikumból, azt mondta a doki tegnap, hogy azt várjuk meg, ha hétfőn is kutyául vagyok, akkor elzavar mellkasröntgenre. Remek. Eközben persze annyi meló lenne hogy ki sem látszom belőle, mert mikor máskor.

Hogy hogyan lesz ebből februári síelés, az még nem igazán tiszta...

Ja, hogy most már valami érdemit is kezdjek írni a nyavajgáson kívül, eddig egész jól szerepelt nálam az Allianz ezzel az e-gfb történettel, de ma sikerült egy komoly ütést bevinni magának. Jó másfél hete kifizettem ugyanis a GFBt a Cadillacre, kártyával, flottul ment minden (nem is értettem, egy csomó barátom panaszkodott hogy nem tudja kifizetni). Eltelt két nap, és meg is jött szépen a díjigazoló cetli pdfben. Öröm, bódottá, valahogy így kell ennek menni 2011ben. Erre ma hajnalban újabb mail, miszerint még nem fizettem ki a GFBt, és irgumburgum, legyek szíves. Hát, voltam szíves egy igen kimért stílusú levélben érdeklődni, hogy ezt mégis mire kéne vélnem. Válasz még nincs, keep in touch.

A másik nagyformátumú társaság a királyi zsandárság. Történt, hogy karácsony havas éjjelén egy kedves ismeretlen, utóbbi információk szerint frissjogsis BMWs kollégának nem sikerült egy kanyarvétel, és nagy gépészkedésnek a mellettem álló Fiat Albeában lett vége. Ez idáig engem nem is érintett volna, de végül pont annyit lökött rajta, hogy nekem is lett egy horpadásom. Ezt másnap tudtam meg, mint ahogy azt is, hogy kint voltak a rendőrök, úgyhogy majd kapok értesítést. Azért felhívtam másnap a kapitányságot, hogy mi a helyzet, egy nagyon kedves és készséges hölgy tájékoztatott, hogy igen, valóban volt ilyen eset, és majd a közlek elóadó kiértesít. Remek. Jött is egy levél két hét múlva, már örültem. Levél tartalma: adatkérő, hogy ki vezette az én tulajdonomban álló, szabályosan parkoló gépjárművet... Öööööööö...

Azt hittem már jól vagyok, de nem, úgyhogy ma reggel egy újabb átizzadt és forgolódott éjszaka után fogtam magam, és felautóztam az ügyeletre. Ha négy nap alatt nem jövök ki az Aspro-Neocitran-forró tea szentháromsággal, akkor ide már valami durvább cucc kell.

Úgyhogy az antibiotikum mellé rendeltem is egy chicken mango curryt a Maharaja-tól, légúttisztítási céllal. Használt is :)

Mindenesetre ebből az következik, hogy ami munkát a hétvégére terveztem, abból egy sor se született, úgyhogy szorgos hétfő elébe nézünk. Mivel a délutánt végigaludtam, most megyek vissza a Ray-t nézni.

Hát, ez a nap is eljött. Érlelgettem már magamban a gondolatot, hogy tulajdonképpen egy csomó minden van amit megírnék, aztán mégse lett belőle soha semmi. Hát most megcsináltam a blogot, azátn majd meglátjuk, meddig tart a lelkesedés, meg az ihlet.

Biztosan lesz szó főzésről, meg autókról, Formula1ről is...

Nyitásnak ennyi. Aztán majd meglátjuk, most épp gyógyulok, azért van időm ilyesmire :)