Hooshee

Nos, újra itt, elkeserítve azokat akik örültek hogy megszabadultak tőlem, és megörvendeztetve azokat a törzsolvasókat, akik hiányolták jelenlétem a blogszférában :)

Egyiptomról nagyjából annyit tudok mondani, hogy meleg volt, de nagyon, de az a jobbik fajta meleg, amit el lehet viselni, mert száraz, és mindig fúj egy kis szél. A hotel parádés volt néhány apróságtól eltekintve (az animáció címen előadott vicctől például visítva röhögtünk mindkét alkalommal mikor belefutottunk, először mikor a helyi Elvisre rádőlt a hihetetlen minőségű díszlet, másodszor meg mikor a "veri déndzsörösz fájör efektsz só" következett, ami kb a "páros karkörzés két fáklyával" alcímet kaphatta volna, ha a mi gonosz lelkünkre bízzák a címadást.

Nagyjából nem csináltunk semmit, elmentünk egy üvegaljú hajózásra, meg párszor bementünk a városba, és megpróbáltunk ajándékot venni: na ez utóbbi gyakorlatilag nem sikerült. Volt a nagyon olcsó és nagyon szar és a drága és nagyon szar minőségű turistacsalógatónak szánt gagyi, és más viszont nem. Vért pisiltünk míg végre találtunk egy Carrefourt, és azt leszámítva hogy megtudtuk mennyire vertek át a sarki fűszeresnél (nagyon), legalább pár csokit, teát és egyebet tudtunk venni. PErsze vettem a reptéren is "Egypt special" csokit, amiről itthon kiderült, hogy a míves piramisos dobozban egy zacskó Ritter Sport lakik :)

Amit még élveztem az a taxizás volt: 160al cikázunk a sávok közt, úgy, hogy egyik kezében telefon, a másikkal meg gesztikulál, mert az ablak lehúzva, és így nem hallott semmit, így a térdével vezetett :))) Otthon tudtam volna érezni magam, az 57 forintos benzinárért meg bekaphassák :)

Egyiptomról ennyit, ennyiért jó volt, vissza nem vágyom azért.

Azóta itthon pörögnek a dolgos hétköznapok, újraindult a forma-1, elkezdtünk tőzsdézni, egyelőre mérsékelt sikerrel (special thanx to lézer jani).

Hát így, amjd töltök fel képeket is, igazából minimális mennyiség készült, annak is kuka a fele :)

És indulunk, újra, a tavalyi szünet után feléledt a nagy hármas nyaralós hagyománya. Idén a piaci árak által determináltan Egyiptomban fogjuk a medencét stratégiai bázisként használva megtámadni a bárokat és éttermeket :)

Ennélfogva elég szorgos két hét van mögöttem, főleg hogy Gergő meg gyorsan elszaladt a szülinapját megünnepelni... Mindkettőnkre igencsak ránk fért a pihi, mert eléggé feszültek voltunk már. Még lemegy a hétfői munkanap, amikor is egy most hétvégén telepített rendszer utolsó simításait kell elvégezni, kitalálni mi legyen a szlovákiai cégünkkel, aztán felülök a repülőre éjjel 2kor, és huss :) Mindenesetre úgy tervezem, hogy a medence partjáról küldök majd helyzetjelentést, és várom a "kapd te be" kommentek hadát :)

Btw, azt mindenképp meg akartam írni hogy hosszú évek után megismerkedtem a Microsoft legújabb szerveroldali termékeivel. Nos, egyfelől tényleg komolyat léptek előre, másfelől meg úgy szembeköpték magukat és a felhasználókat hogy jobban se kell, főleg az Exchange Server terén. Mert az egy dolog, hogy hasonlóan az Officehoz mindent átvarrtak, amit lehetett, és az isten se ismeri ki magát rajta. De hogy a 2000ben elindított, amúgy hibátlan koncepció, miszerint címtár van, és mindent az Active Directory kezeljen, egy helyen csinálunk usert, jogokat, hogy jutott el odáig, hogy most újra külön kelljen a mailboxot létrehozni és kezelni az exchangeben, valamint ami a legjobban fáj, hogy hogy a viharos pék fülébe képzelték ezt az egész Powershell témát, én nem is értem. Merthogy nem opcionális a használata, hanem bizonyos dolgokat csak abból, azaz egy felturbózott dos parancssorból lehet elérni. Baszki, pont azért használok Windowst, mert nincs kedvem shellscriptekből onfigurálni a rendszert. Értem hogy van akinek ami a 80x24 fölött van, az már fekete mágia, és azt is ki akarjuk szolgálni, de hogy CSAK PowerShellből lehessen beállítani pl a SmartHost portját, ha az nem a standard, hát az valami szégyen és gyalázat, de komolyan. Ja, és hab a tetejére, a Betaban pl még volt import funkció a GUIn is, ha már az Exmerge-t, ami a legjobb tool volt, megszüntették, most már nincs, azt is csak Powershellből. Amibe viszont nem kerül bele ez a funkció alapból (miért nem????), hanem külön kell telepíteni, na honnan? IGen, Powershellből. Nem kcisit húztam fel magam rajta.

Arról nem beszélve, hogy úgy néz ki, hogy a frissen vásárolt Proliant Server 4 giga rammal konkrétan KEVÉS 3 azaz 3 user kezelésére. Boot után ugyanis, úgy, hogy kikapcsoltam a SharePointot, 3 giga ram huss... És még nem tettem fel az adatbázist. Vicces, nem?

Szóval amit fejlesztettek előre, legalább annyit hátra is.

És a végére egy kis recept is, nem, nincs kép, pedig erről érdemes lett volna :) Ez konkrétan az a kaja (desszert), aminek nagyjából nincs természetes összetevője, mégis baromi finom :)

A neve mandula tofu, és egy, még a kommunizmusban vásárolt kínai szakácskönyvből származik.

Hozzávalók: A zseléhez: 2 deci tej, 2 evőkanál zselatin, fél adag (25 ml) keserűmandula aroma, 15 dkg cukor. Ezt így összemelgítjük, aztán egy lapos tepsibe öntjük és hagyjuk kihűlni. A sziruphoz: 2 dl cukor, 6 dl víz, 1 ananászkonzerv. Ezt is összedolgozzuk, ha kihült, felkockázzuk a zselét, betesszük egy tálba, és ráöntjük a szirupot. LEhűtve tálaljuk. Igen, pont úgy néz ki ahogy elképzelitek, egy valószínűtlenül zöld izé úszik ananászdarabok között, de az íze... Zseniális :)

Egyiptomból jövök :)

Tegnap este hűtőtakarítós főzést tartottam. Volt bent egy fél feta, találtam egy felbontott csomag pennét, meg pár lilahagyma is árválkodott a fiókban. Nagyjából adta magát a recept, paradicsomos-fetás tésztát csináltam belőlük. Egy erős negyed óra alatt elkészíthető kaja egyébként, és ilyen 35 fokos időkben is elég könnyű, laza étel, lehet utána aludni :) Különösebb neve nincs, mondjuk paradicsomos-fetás penne :)

Az elkészítés menete, két adagra: 25 deka pennéhez feldobtam vizet, mikor forr, bele a tésztát, főzés, al dente, nincs kérdés :)

A szószhoz egy kis olivaolajat öntöttem egy láboskába, elkezdtem rajta a hagymát megpirítani, mikor megpirult, dobtam bele egy kis bazsalikomot, oreganot, és beleöntöttem egy doboz hámozott paradicsomot. Összerotyogtattam egy negyed óra alatt, toltam bele pár gerezd fokhagymát és egy kis friss borsot is beletekertem.

Mikor a tészta kész, beledobtam a felkockázott fetát, hagytam hogy kicsit megpuhuljon, aztán tészta tányérra, tetejére a szósz, és lehet enni.

Egyszerű, de nagyon kellemes étel, jó étvágyat aki kipróbálja :)

Mivel találkozóm volt egy rég látott barátommal, úgy gondoltam, hogy megvalósítom egy régi tervem, és kimegyünk megtekinteni a Vári cukrászda híres fagyijait. Őszintén szólva kicsit szkeptikus voltam az üggyel kapcsolatban, azért is hűzódott eddig a látogatás, mert hát nehéz volt elképzelni hogy a Daubner-Pataki párosnál valami sokkal jobbat találjak, amúgy meg kint van a világ végén, nem tűnt úgy hogy megéri az időt. Nos, nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Maga a hely kívülről határozottan pici, sőt, igazából semmi feltűnő, egy családi ház egy fedett erkéllyel, rajta egy oldschool világítós fagyijelzés. Belül sem nagy, és a kevés teret is jelentősen csökkenti a rengeteg hűtő. Nos, a sütemények is egészen remekül néztek ki, de most kimondottan fagyizni érkeztünk, úgyhogy inkább a fagyispultra koncentráltunk. Azt hiszem, új mélységeket tártam fel a "bőség zavara" értelmezésében :) PErsze nagy segítség, hogy bármit meg lehet kóstolni, úgyhogy nincs zsákbamacska, de közel 60 féle íz, köztük egészen egzotikusak (céklafagyi???? :), úgyhogy elég nehéz megtalálni azt a 3-4-5 ízt amit kipróbálna az ember. Én most az egyszerűbb ízeket próbáltam végig, kivétel talán a chilis csoki (elég komoly hiba volt az kérni a legaljára, még fél óra múlva is tűzokádó sárkánynak éreztem magam :), így vanília, túró, zöldcitrom mix és pisztácia voltak a kiválasztottak. Nos, mindegyik egészen kiváló volt a saját műfajában, a személyes kedvenc pedig ebből az ötösből a zöldcitrom lett. A citromfagyi nekem nagy értékmérő, szerintem nagyon nehéz eltalálni azt az ízt, hogy ne legyen olympos citromlé ízű, de mégse legyen túl édes sem. Ez a fagyi etalon. PErsze keresztbe kóstoltunk, és a gyömbéres sajt fagyi szintén nem volt semmi :)))) Rengeteg díjnyertes, vagy legalábbis dobogós fagyit lehet egyébként kapni, legközelebb az egzotikumokra megyek rá, de hogy igen hamar újra tiszteletemet fogom tenni, az egészen biztos :) Fontos megjegyzés, hogy van rengeteg tejmentes (szójatejjel készült) és cukormentes készítmény is, úgyhogy diétázóknak és tejérzékenyeknek is nyugodtan ajánlható a hely.

Lássuk, mi is történt mostanában. Semmi komoly, de sok apró. Pl szereltem. Kicseréltem az egyik nyikorgó gömbfejet a Mercin, sk, természetesen Zoliék vigyázó szeme előtt, merthát mégse kéne meghalni valami rosszul összerakott cucc miatt. De nagyon élveztem, valamikor a héten megejtem az esedékes folyadék és egyéb cseréket is.

Aztán megcsiáltuk a műhely első hónapjának zárását, és meglehetősen jó számok jelentek meg a papíron :)

A szlovák biznisz még nem muzsikál ilyen jól, de talán most már összeszedi magát az is.

Visszajön hozzám egy régi ügyfelem, akit egyébként nagyon szerettem, és csak azért váltott, mert amíg külföldön volt, a helyi erő úgy gondolta, hogy jó gondolat lesz a saját pasijára bízni a rendszert :)

Főztem egy egész értékelhető sajtlevest, kipróbáltam pár új szállítót a netcincéren, vettem új egeret, mert elromlott a régi görgője, voltamn a kedvenc steakesemnél steaket enni, fagyiztam a Patakinál...

A kutya még mindig utál, egyre látványosabban.

Ja, és aktívan próbálom szervezni a nyaralásunkat :)

Hát kb ennyi volt a hét, remélem semmi sem maradt ki :)

Mivel a külhonból hazatérőket etetni kell, meg amúgy is árválkodott itthon pár kifli, gondoltam inkább kárba mint pocsékba, sütök belőle egy mákos gubát. Eddig semmi extra nem lenne benne, talán meg se írnám, mert egy mákos guba összedobálásához nagyjából annyi elég ha valakinek nem csorog a nyála és kell átkísérni az utcán. Igenám, de volt itthon egy 15 deka már megbontott marcipánom is. Gyáva népnek nincs hazája, házasítsuk össze :)

Úgyhogy a szokott módon felkarikáztam a kiflit, a mákot elkevertem a porcukorral, beszórtam az első adag karikát a jénaiba. Aztán nekiálltam tejet forralni. Az eredeti receptem szerint ezt mézzel szoktam csinálni, hogy a tej is édes legyen kicsit, most viszont a méz mellé, belekockáztam a marcipánt is a tejbe. Elég sokáig kellett forralni, míg rendesen felolvadt benne, sőt, a fakanállal is rásegítettem kicsit, de aztán sikerült. Innen vissza a szokásos útra: kiflikarika, forró marcipános tejjel átlocsol, mák közészór, és ezt ismételjük addig, míg valami elfogy/megtelik a jénai. A felső réteg lehetőleg mák legyen, aztán zsupsz be a sütőbe egy jó 25 percre.

Nos, a műtét sikerült, elég jól harmonizált a dolog, úgyhogy legközelebb is így csinálom szerintem, főleg hogy végre lehet kapni itthon értékelhető minőségű marcipánt főzéshez (Dr. Oetker lübecki). Jó étvágyat (Igen, fotó megint nincs :P)

Megint volt egy kis főzés, és ígérem, most már téynleg oda fogok figyelni hogy legyenek rendesen képek, mert megint csak a végeredményt sikerült lekapni.

Egy viszonylag egyszerű, gyorsan összedobható menüt akartam csinálni péntek este, így esett a választás erre a két ételre.

Az eperleves: mivel hirtelen nem kaptam friss epret, ezért mirelitből készült, de igazából ez nem vont le az élvezeti értékéből semmit, max annyi problémát okozott, hogy a kilós kiszerelésű eper felolvadt, mire hazaértem, így kénytelen voltam az egészet megcsinálni... "Kicsit" sok lett :) Szóval a leves alapvetően úgy készül ,hogy 1 kg eperhez kell 5 deci tej, 5 deci tejszín, olyan 7-8 evőkanál cukor, 3 tasak vaníliás cukor (én ezt a házi készítésű vaníliakivonatommal helyettesítettem) és a recepthez én még hozzátettem egy kis citromlevet is. Ezt be a turmixba, jól összeturmixoljuk, és a leves része kb kész is van.

Lehet simán tejszínhabbal, mandulaszeletekkel vagy mentalveéllel is tárolni, de én marcipános túrógaluskát csináltam hozzá. fél kg túróhóz 7-8 kanál búzadarát, 2 tojást, kis cukrot és a felkockázott 15-20 deka marcipánt kevertem, és hagytam kicsit állni, hogy a bűzadara megduzzadjon. Aztán mint a túrógombócot, lobogó sós vízben kifőztem. LEszűrés után hagyni kell kihűlni, és úgy mehet az eperlevesbe.

A főétel a fetával töltött, baconbe tekert csirkecsíkok egyszerűbb változata, ugyanis most nem volt kedvem pepecselni a felvág, klopfol, darabonként felteker comboval. Úgyhogy fogtam az egész mellett, félbevágtam, a közepébe beletöltöttme egy emberes adag feta-snidling-pici tejföl-só-bors krémet, megtűztem fogpiszkával, és darabonként olyan 4-5 szelet baconnel bebugyoláltam. Ezután nincs más hátra, mint pici olivaolajon serpenyőben jól átsütni. Mellé én párolt kukoricát csináltam, de a majonézes kukorica, vagy a serpenyős burgonya is menne hozzá (ennek a receptjét majd a napokban).

Az a rossz aki rosszra gondol. Most pedig kiderül hogy az olvasók (mind az 5 :D) is rossz-e.

Kinek mi jut eszébe erről az amúgy baromi finom csokiról, amit a hétvégén kaptam egy ilyen kis bonbonválogatás részeként? :)

A kép minőségéért elnézést kérek, most csak telefon volt kéznél, az meg nem túl erős a makróban...

Tehát megfejtéseket a kommentekbe: mi is ez? :)

Jó kis hétvége volt, Le Mans és F1 Montrealban. IGazából csak röviden: megarespect az Audinak, hogy egy autóval is behúzták. Nem mellesleg az R18 gyönyörű lett.  Pug meg menjen valami nagyon sötét sarokba vezekelni, azt, amit a pilótái csináltak az egyetlen talpon maradt Audival, nyilván felsőbb utasításra, gyomorforgató volt nézni. Megérdemelték volna a tavalyit pepitában, hogy mindhárom autójuk elmegy vadászni. Felháborító volt, komolyan.És hát mindkét GT kategóriát a Vették nyerték, még ha a C6nak nincs is olyan hátborzongató hangja mint a korábban postolt C5ösnek :)

Aztán az F1... aki látta, látta, aki nem, az meg sajnálhatja :) Button megszolgálta a fizetése minden pennyjét :)

Gondolkodtam valami frappánsabb címen, de úgy gondoltam, felesleges. Aki erre nem figyel fel, annak úgyisncs értelme elolvasni ezt a postot :) A múlt hétvégén megvolt a szokásos nyárnyitó bográcsolás, gondoltam kicsit változtatok a menün, és marha helyett most szarvashúst választottam alapnak. Óriási mázlim volt, mert étteremtulajdonos ismerősnek köszönhetően (köszi, Attila :) eleve felkockázva, lehártyázva kaptam meg a húst. Úgyhogy már csak a fűszer, zöldség, bor megvásárlása volt hátra, meg persze a felkockázott húst egy szép adag borssal azért összeforgattam, hadd szokják egymást. Sajna a folyamatot nem sikerült végigfotózni, de az elejét azért igyekeztem.

Alapvetés: a pörkölt nem olaj, magvak, és úgy általában a reformkonyha terepe. A pörkölt az zsír, az fűszerek, az minden, amitől ma egy dietetikus infarktust kap. Úgyhogy a 7 kg húshoz (30 emberre készült) olyan erős 80 dkg szalonnát kockáztam fel, ezzel nyitottuk meg a bográcsot. Amikor már szépen kisült a zsírja, akkor dobom bele a hagymát. Kiló húsonként olyan 3 emberes fej. A hagyma vitális a pörköltben, egyfelől nem tud túl sok lenni, másfelől ez adja majd a szaft velejét, szétfőve.

Ha már a hagyma is kezd üvegesedni, beledobálok pár babérlevelet, borókabogyót, egy csokor kakukkfüvet, valamint két három paradicsomot és paprikát, amit nagyon apróra vágok fel, valamint 8-10 gerezd fokhagymát.

Ezt összekverem, kicsit lepirítom a zsíron. Ezután dobom bele a húst, és jól összekeverem az alappal. Innentől sok dolog már nincs. Tűz rakása, néha bogrács megriszálása, folyadékszint figyelése. Amikor elkezdi a saját levét elfőni, akkor mehet bele először só, és a bele szánt pirospaprika fele, valamint az első üveg bor.

Én szekszárdi cabernet-t használtam, de igazából ízlés dolga, csak száraz legyen. Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy főzni jó lesz a szar bor is. Nyilván nem nagyapánk pincéjéből hozzuk fel a féltve őrzött kincseket, de azért egy erős középkategóriával minimum tiszteljük meg magunkat és az ételt amibe belefőzzük. Ha a folyadékszint lecsökken, mehet utána annyi bor, amennyit felvesz: nekem 3 üveget ivott meg a 7 kiló hús, de ez eléggé változó. Mikor a hús már majdnem puha, beleszórtam egy jó kiló felcsíkozott gombát (én laskát használtam, de végülis ez is szabadon választott, a vadhúshoz szerintem jobb választás volt, mint a csiperke). Beleszórtam a maradék paprikát, kapott még 20 percet, aztán fenekére néztünk a bográcsnak, friss fehér kenyérrel, uborkával, csalamádéval...

Szerintem jönnek jövőre is :)

...margójára valaki megálmodott valamit. Egy csomó cikk, blogpost, publikáció született már a témában, volt itt szór elővárosi vasúthálózatról, az autósok kiszorításáról, P+R parkolókról, mindenféléről, ami szerintem mind érdekes, meg fontos kérdés, de a konkrét ügyben pont másodlagos. A történet lecsupaszítva annyiról szól, hogy lehet-e egy (sőt, két) autópályán érkező forgalmat, ahol négy sávon érkeznek be az autók, 1 sávra terelni. A mellékelt ábra gyorsan megmutatta: nem lehet. Pedig elég egyszerű matek lett volna már előre is. Arra számítani meg, hogy majd az autósok megtalálják a menekülőutakat, egyfelől szöges ellentétben áll a szintén kommunikált majd az autósok átülnek a nem létező tömegközlekedésre tervvel... Mert most vagy elterelünk, vagy forgalomcsillaptani akarunk. Előbbi már csak azért is ocsmányul cinikus, mert az az autóforgalom, amit esetleg tényleg sikerül valami kerülő útvonalra terelni, az majd valaki más életét keserti meg. Menjen a Fehérvárin pl, az ott lakó meg kapja be ugye.

A helyzet pedig egyébként azért speciális, mert a Budaörsinek valójában nincs alternatívája. Balra a hegy, ott semmi, jobbra szintén semmi, ami elvezethetné a forgalmat.

A BAH csomópontig valójában nem lehet lemenni róla semerre. Ebből pedig tiszátn látszik a probléma: a beveztőutakat úgy kell megcsinálni, hogy minél több lehajtó legyen rajta, addig pedig pont hogy gyorstani és nem lasstani kell a forgalmat, amg eléggé meg nem csappan a letérőkkel a befelé áramló forgalom, hogy valóban el lehessen kezdeni csökkenteni a sávok számát. És ezt lehetőleg úgy kell csinálni, hogy kevés lámpa és kereszteződés legyen rajta. Mint pl Bangkokban a gyorsforgalmi magasút. A reptérről befelé folyamatosan vannak a lejáratok, és szép lassan fogy is el róla a forgalom. A ráhajtás pedig természetesen díjköteles, szép kis bevételt termelve.

Kiváncsi vagyok, mikor jut el amúgy az autóstársadalom oda, hogy ELÉG. És mikor lesz végre valódi autós érdekvédelem, mert legyünk benne biztosak, hogy ha csak az Autóklub galambszürke öltönyös joviális öregurai tanácskoztak volna róla, hogy akkor most tiltakozzunk-e, vagy ne, az a bizonyos buszsáv még mindig ott "pompázna".

Ezügyben amúgy nagy pirospont Tarlósnak. Hosszú évek óta az első politikus, aki hajlandó volt, még ha nevetséges indokkal is, de visszalépni attól, amiről kiderült, hogy megvalósíthatatlan. PErsze messze vna az még, hogy azt is merje mondani, hogy hát fiúk, ezt bizony elmértük a műszaki okokra való hivatkozás helyett, de legalább már nem megmagyarázza azt, amit nem lehet.

Visszatérve, el kéne jutnia az autósoknak addig, hogy valóban komolyan vehető képviseletük legyen, mert amíg a bringások, teherfuvarozók, taxisok komoly lobbierőt képviselnek, addig mi ma még legnépesebb táborként szinte megtűrt, kiszorítandó, másodrendű polgárok vagyunk az utakon, mindent meg lehet velünk tenni, bármi le lehet a torkunkon nyomni, a luxusadótól kezdve az ilyen "beruházásokig". Ha megalakul az autós párt, első leszek aki rohan belépni.

Nos, hétfőn pont kerül a biztosítóval való tárgyalás végére, megkapják a roncsot, és ezzel lezárul egy korszak az életemben, az amerikai autózásé. Persze a Fiero megmarad, de az játék, és nem a mindennapok. 15 éve van jogosítványom, és ennek jó részében amerikai autóm volt. Kezdtem a Pontiac Bonneville-el, aztán Eldorado, újra a Bonneville, kis Mercis kitérő, és újra egy Eldorado...

És szerelem volt, mind. Mindegyik másért. Mert egyik sem volt átlagos, volt bennük valami, amiért egyikből sem ültem volna át egy európai versenytársukba sem. Mindig van erősebb, szebb, extrásabb, de ugyanakkor mindig volt valami olyan különleges dolog, amiért egyszerűen imádni lehetett. A Pontiacban pl ott volt a HUD, 92ből... Minden autómból nagyon hiányolom azóta. Aztán az Eldorado, amivel amerika megmutatta, hogy képes modern, ugyanakkor mégis hamisítatlanul amerikai autót készíteni. Egyszerűen gyönyörű volt, a Northstar motor meg úgy tudott igazi bugyborékoló amerikai V8 maradni, hogy közben tovább és gyorsabban forgott, mint egy korabeli presztízs német...Soha, egy pillanatig sem merült fel, hogy ne állná a sarat a kortársaival.

És aztán valahogy eljött az ezredforduló, és amerikában megállt az élet. Ugyanazok a megoldások, más más formába öltve, miközben a piac expressz sebességgel ment el mellettük. Az amerikai autógyártás felköpött, és aláállt. Azok a koncepcióautók, amik láttán az egész világ tapsolt, poros raktárakban, jobb esetben hollywoodi kellékként végezték, miközben olyan autók kerültek gyártásba, mint a Pontiac Aztec...

Talán feléled poraiból főnixként, és már látszanak is a jelek (gyártani akarják a SixTeent, yeah), de most, amikor autót néztem, igazából szóba sem került hogy újra amerikai autóm legyen.

Hát lett egy S600asom, ami minden tekintetben jobb autó, mint az Eldorado volt. És mégis... hiányzik az az icipici redneck amerikaiság, amitől rajongásig tudtam szeretni azt az autót. Remélem 10 év múlva megint állhat majd olyan Cadillac a ház előtt, amire szeretettel tudok gondolni. Addig meg tolom a csillagot, mert azt is lehet szeretni, csak másképp.

Bizonyos értelemben. Megjött az új családtag (tényleg, még ezt se írtam meg...) egy S600 L személyében. Nos, négy egész napig élvezhettem is az ittlétét zavartalanul, tegnap éjjel ugyanis két tükröt és a parkradarokat ellopták róla... MEg édesapám hasonló autójáról is, pár sarokkal lejjebb...

Most nem is írok többet, mert még bennem az ideg... Majd lesznek képek az új sárkányról hamarosan.Az illető meg költse gyógyszerre.

Hiába...ehhez a V8 hanghoz nincs is mit hozzáfűzni... Az igazi, brutális, bárdolatlan őserő, ahogy visszahörög a lassításoknál... A Corvette is rajta van az "ilyen is kell egyszer" listámon...

Nos, cca két óra alatt sikerült nyitnom egy számlát az új cégnek. 2011 van baszki, és ugyanazt a 4 adatot vagy 15 különféle papírra kellett ráírnom. Eleve már az hogy papírra, de hogy ennyiszer... Vicc. És a CIB még nem is a legrosszabb bank. Ja, és nem úsztam meg, tokent kaptam... Na ez az ami a netbank/mobilbank lényegét öli meg, hogy ezt a szart mindig magamnál kéne tartani, még egy vacak amit elhagyhatok, és úgy egyáltalán miért nem mondhatom azt, én, a kedves ügyfél, hogy köszönöm szépen, én vállalom a jelszavas belépés kockázatát, és kurvára nem szeretnék tokent? Kényelmetlen, kretén megoldás. Na mindegy, kész a cég, jövő héten menthetetlenül kinyitjuk a kapukat :)

Más. Rendőrségünk feléledt tetszhalott állapotából, és a már korábban megénekelt, immár negyedik hónapfordulóját ülő esetben végre meghozta a jogerős határozatot, amit MA kézhez is sikerült kapnom. Emlékeztetőül: az álló autómba karácsony napján belement valaki. Na ez a hihetetlen bonyolult eset bírt négyes hónap alatt jogerős határozatig eljutni...

Szép, nem?

Radar még mindig fosik tőlem, de most már legalább odáig eljutottunk, hogy a kezemből megeszi a jutalomfalatot, ez előrelépésnek mondható :) Korrupt a végtelenségig... Viszont a sárgarépát nem szereti.

Egy jótündér egy nagy tál gyümölcssalátát hagyott a hűtőben, úgyhogy most jelentem, rá fogok rabolni :)

Eseménydús egy húsvét volt ez, az biztos.

Először is a legfontosabb, két hete eltávozott a világ legrosszabb kutyuja az örök vadászmezőkre, ott hajtja tovább a galambokat. Legyen neked könnyű a föld, Jackie kutyu, még akkor is, ha anyu már három tonna virággal ültette be a sírodat...

Viszont az élet nem állt meg, és ma megérkezett az új eb, Radar személyében... Hogy miért lett ez a neve? Nos, ez a frissen készült kép talán nyilvánvalóvá teszi a névválasztás miértjét :)))

Ezen kívül az az újság, hogy megnyertem a Hogyvolt blog Valóvilág rovatának locsolóversíró versenyét, az alábbi szösszenettel:

Hogyvoltos lányaink, halljátok a verset,
Vödör víz áztasson minden női testet.
Aki nem ad ezért piros tojást menten,
Locsolkodni hozzá az Alekosz menjen!

A nyeremény egy üveg Irsai, amit remélhetőleg a blogtalálkozón fogunk elfogyasztani :)

Sziasztok néhány kedves olvasó, vágjunk is bele az elmúlt napok történéseibe. Lassan mindkét új cég a finisbe fordul, már láttam az emelőt, impresszív vasdarab az biztos. Jövő héten felállítják, aztán festünk, költözünk, miegymás.

Emellett van egy-két ígéretes műhelyautónak való is, csak a saját autóvásárlásom nem akar előre haladni. Nincs valakinek egy jó állapotú utolsó szériás Eldoradoja? Komolyan, siralom... Várnom kéne egy évet, mert így gyakorlatilag egy márka két típusát nézem, és hát ami szóba jöhet, azt már láttam, és mégse jöhet szóba...

Na mindegy. Húsvét alkalmából ma megint megsütöttem Hódos Hajni borsos kalácsát, isteni lett szokás szt. Valamint voltunk unokabátyáméknál, megnéztük a két gézengúzt :) Imádom a leendő keresztfiam, olyan égetnivalóan rossz, hogy az hihetetlen, én meg naná hogy adom alá a lovat a szülők legnagyobb örömére... Naná, a kibicnek semmi se drága. Az egyetlen dolog ami beárnyékolta a dolgot, hogy úgy fáj a hátam hogy majd... na mindegy, szóval nagyon. Kivéve, ha egy bizonyos pózban kb mozdulatlanul ülök, úgyhogy próbálom gyakorolni a kissé féloldalasan laptopot tartás nemes művészetét. Remélem holnapra kifekszem, mert mennem kell jó anyámékat leönteni...

Megint jó régen jutottam oda, hogy írjak ide is, pedig a statisztikából látom, hogy néhányan azért olvasgatnak :) Egyszerre három projektet tolni elég fárasztó játék, de lassan kezdenek csillogni a fények az alagutak végén. A műhelyben már tök jól néz ki a csápos helye, most már csak száradnia kell, sokat. Persze büszke tulajként végigsétáltam az aknán, amelynek volt olyan része ami még nem kötött meg, sebaj, egy kis Hollywood kell oda is :)) A beszerzések már a célegyenesbe fordultak végre, csak össze kell rakni, meg ki kell festeni, meg felrakni a kamerákat, meg... Na mindegy, ez elvileg már egy hétvége alatt akár meg is van.

Főztem is, és persze megint lusta dög voltam fotózni. Sörtésztában sült csirkecsíkok volt, majonézes-hagymás kukoricával. 4 főre kell nagyjából 80 dkg hús, 3 deci sör, kakukkfű, egy kis metélőhagyma, só, bors, két tojás, meg liszt érzésre. A lisztet a fűszerekkel elkeverem, aztán bele a sör, tojássárgája, a fehérjét felverem keményre, és aztán az is bele. Annyi lisztet kell belekutyulni, hogy egy nagyon sűrű palacsintatészta legyen. Álljon bele a kanál.

Közben a húst csíkokra, só, bors, vagy ami fűszerrel csirkét szoktunk, és összekotyvasztom a sörtésztával. Aztán onnét villával darabonként forró olajba, figyelni kell, mert könnyű elégetni.

Amíg rotyog, addig meg egy kis hamis majonézt keverek (mustár, porcukor, fehérbors, tejföl), és beleborítom a kukoricát meg a nagyon apróra vágott hagymát.

Az egész kb. fél óra, és nagyon finom...

Tegnap ismét főztem, ezúttal egy régi kedvencet. A címben a kaja neve, az elkészítés a következő (2 főre)

Veszek 60 deka csirkemellet, csikokra vágom, kicsit megütögetem, sózom, borsozom. A fetát összetöröm, egy kis metélőhagymával összekeverem. Kiterítek egy szelet bacont, ráfektetem a csirkecsíkot, egy adag fetás tölteléket teszek az egyik végére, hogy kb feléig-harmadáig fedje a csirkét, és elkezdem feltekerni. ha kész a guriga, megtűzöm a bacon fégét egy fél fogpiszkálóval.

Közben pici olvasztott vajon egy kukoricakonzervet megpárolok, az is kap egy pici borsot.

A végén serpenyőben megsütöm a csirkegurigákat, minden oldalát, míg a bacon jó ropogós nem lesz, és átsül az egész. Ha kész, nincs más dolgunk, mint élvezni, az egész megvan egy 25 perc alatt. Részemről az Apetina-t preferálom a töltelékbe, ami ugyan nem feta, de kimondottan jó az íze, de lehet variálni.

Most úgy látszik, ezek a postok mennek, főleg hogy nincs is nagyon másra időm. Tegnap elmentünk a Vapianoba, ami valahogy eddig kimaradt az életemből. Fura gondolat, aki nem járt ott, azok kedvéért leírom: kapsz egy kártyát, amivel odamész az önkiszolgáló pultokhoz, rendelsz, ezt a kártyádra írják, és végül ezzel mész fizetni.

Hogy az étteremnek ez hol jó, azt értem: sokkal kisebb személyzettel is működhet a dolog, és nyilván kevesebb a számlázási hiba is.

Hogy a vendégnek hol? Nos, több szempontból sem tudom megmondani. Egyfelől maga az étterem, a berendezés a kaja minőségi, vagy legalábbis próbál az lenni. Az árképzés is. Ilyen stílushoz nehezen megy ez a felugrálok, ha szeretnék egy újabb üveg üdítőt, meg úgy egyáltalán a sorbaállós, menza stílusú kiszolgálás sem.

Újabb negatív pont, hogy nem túl logikus az elrendezés: a levesek egy helyen az egyéb előételek, pl a bruschetta a pizzáknál. Végül ettem egy tejszínes hagymalevest, ami nem volt rossz (a vacsorapartner paradicsomlevese viszont messze túl volt bazsalikomozva), majd kértem egy bruschettat és egy calzonet. Ezeket sikerült egyben megkapnom, miközben még kérdésként is elhangzott, hogy ugye az előételt kérem, mert van bruschetta fantázianevű pizza is. A kérdésemre, hogy az előételt miért nem előre kaptam, csak egy szégyellős mosoly volt a válasz a pizzaszakácslánytól...Szintén a partnerem, aki raviolit evett, kicsit csípősen kérte, aztán majd leégett a haja...

Emellett mindent agyonver a brutális mennyiségű bazsalikom (még az asztalon is van általában egy növény, cserépben, ha valaki tényleg meg akarná mérgezni magát vele).

Szóval összességében ettünk egy minőségi alapanyagokból készülő gyenge közepes ételt, drágán, úgy, hogy még a hangulat sem volt az igazi a folytonos felugrálás-szaladgálás miatt.

Részemről hármas alá, és nem tervezem a közeljövőben hogy újra meglátogassam a helyet.

Étel: 3

Hangulat: 3

Ár/érték: 2

Csináljunk egy ilyen rovatot is, úgyis sok helyről rendelek, meg sokszor eszem nem itthon, meg persze egy emberre mégse olyan egyszerű főzni (utálok maradékot enni, de a fél tojást meg ugye még nem találták fel igazán).

Azt találtam ki, hogy kipróbálom az egyik indiait a netpincér nekem szóló listájából, az Indigo lett a kiválasztott. Mivel Tikka Masalat ettem már pár helyen, gondoltam kipróbálom azt. A futár példás gyorsasággal ért ide, az étel még majdhogynem forró, a naan sem hűlt ki, pedig az nem sokáig marad friss. Futár ötös.

Az illat rendben, a fűszerek pont kellemesen voltak eltalálva, talán még picit csíphetett volna jobban, de fogadjuk el, hogy nem mindenki szereti annyira, ha lángol az arca. A hússal nem volt baj, bár a csirkén nagyon nincs is mit elrontani. Hogy zöldpaprika hogy került bele, az viszont számomra rejtély. Nagyon nem illett oda, és csempészett egy kis lecsó érzést az ételbe, ami nagyon nem tett jót neki. Összességében négyes, a paprika miatt halványan aláhúzva. A naan állagra, fazonra jó volt, kicsit lehetett volna fokhagymásabb, és egyértelműen nagyon sótlan, úgyhogy ez is inkább négyes, mint bármi más.

Összességében nem került le a listáról az Indigo, de pont az a pici plusz hiányzik, amitől bekerülhetne az alapértelmezett kb 5 szállító közé, akiktől általában rendelek.

Végül a legfontosabb, 2300 ft volt a Tikka Masala és 400 a Naan. Ennyiért illett volna az öt pontot hozni.

Futár: 5

Étel: 4

Ár/érték: 3

Nos, az első recept ideje is eljött, tegnap (amúgy én is életemben először) nekifogtam a sztrapacskacsinálásnak. A hozzávalók, 2-3 személyre:

0,5 kg krumpli
30 dkg liszt (ez erősen kb, és a krumplitól függ)ó
2 tojás
só
kenyérszalonna
bryndza
tejföl

A szalonnát egy 3 literes lábosba kockáztam és kisütöttem, a töpörtyűt kiszedtem egy kis tálkába. Közben megpucoltam a krumplit, és lereszeltem sajtreszelőn. LEginkább a krumpli rövid végét érdemes reszelni, hogy ne legyenek nagyon hosszúak a szálak. A reszelt krumplihoz aztán hozzákanalazok két három kanál zsírt a most olvasztottból, hozzáadom a két tojást, sót, és elkezdem hozzáadagolni a lisztet, ahogy felveszi. A végeredménynek egy nyúlós, már nem folyós, de még nem szilárd, olyan maccsos tésztának kell lennie.

Eközben jó esetben már forr a víz, amibe majd beleszaggatjuk. Ha van nokedliszaggatónk, akkor móka kacagás, ha nincs, akkor jön a deszkáról késsel (egyesek szerint villával) művelet, amit nicns értelme leírnom, ezt érezni kell. Én se érzem :) Nekem ilyen lób@szó méretű nokedlik sikerültek, állag, íz rendben, de a forma/méret, hát azt hagyjuk. Miután beleszaggattuk a felét, kavarjuk meg hogy ne tudjanak a lábos alján összenőni. Egy idő után a nokedlik felúsznak a víz tetejére, ekkor még 2 percet adjunk nekik (ha nagyok akkor többet), kóstoljuk meg hogy a közepe sem nyers-e esetleg, és szedjük át a lábosba, amiben a szalonnazsírt hagytuk. Nekem elég zsíros volt a szalonnám, így levettem belőle kicsit, ez szintén érzésre megy. Forgassuk össze a zsírral, és ismételjük meg a szaggatás-főzés kiszedést, amíg el nem fogy a tészta. Ennyi tészta kb. két kör.

Ha kész, akkor nincs más dolog, mint tálalni, részemről sok bryndza, sok tejföl, és még több töpörtyű társaságában fogyasztandó :)

Nyammmm :)

Kicsit elhanyagoltam mostanában a blogot, mea culpa, de elég húzós két hetem volt. A normál napi teendők mellett három projekt is a beindulás előtti fázisba került, úgyhogy minden napra jutott valami rohangálnivaló, akár még külföldön is.

Ezek közül a legfontosabb talán, hogy valóra válni látszik egy gyerekkori álmom, és lehet hogy műhelyt fogok nyitni végre. Sok éve szeretném már ezt megcsinálni, de valami mindig közbejött, legutóbb pl. a válság vitte el az erre fordítható forrásokat. De most úgy néz ki hogy megvan az amiből, megvan az ahol, és ami ennek mindig is legeslegfontosabb része volt: az akivel. Vagyis akikkel. Úgyhogy nagyban túrom a netet és okosodom a különböző gépek beszerzését illetően, és amúgy érdekes, hogy az a klímatöltő gép, ami itthon bőségesen millió forint fölötti vételárral bír, hogy lehet egy országgal balra 2500 euro... De hát ez van, valószínűleg rontani fogom kicsit a külkereskedelmi mérleget.

Elmesélek egy aranyos történetet. Karácsony éjjelén, amikor az a szép hó esett, egy ifjú BMWs kollégának valahogy nem sikerült rajta maradni a kijelölt úton, és belerobbant a mellettem parkoló Fiat Albea hátuljába, amit nekitolt az én autómnak is (hogy azért parkoltam oda, hogy a szél által megbontott vakolat ne essen rá az autóra a ház másik oldalán, csak a viccfaktort növeli: ennek az autónak sajnos tényleg rossz a karmája :( )

Mivel én még véletlenül sem tartózkodtam a helyszínen, és az utcafrontra nincs is rálátásom, ezt csak másnap tudtam meg, a fiatos bácsi beszámolójából. Megtudtam, hogy oltári mázlim van, mert a BMW mögött pont egy rendőrjárőr jött, és természetesen azonnal intézkedett is, ergo megvan az elkövető, el is ismerte, éljenéljen.

Azért felhívtam a kapitányságot, utánanéztek, igen, valóban volt intézkedés, nekem teendőm nincs, majd küldik a papírt. Remek.

Nost, három hét után jött is levél. Adatkérő. Hogy ki vezette az autómat. Ezt eléggé nem értettem, fel is hívtam rögtön a megnevezett előadót, aki szerint írjam be magam, mert én parkoltam oda... ööö... hát jó.

Újabb három hét, nem volt időm foglalkozni vele, az autón lévő sérülés sem komoly, csak zavar. Ma felhívtam újra az előadót, aki továbbdobta a labdát, hogy már az igazgatásrendészetnél pattog. Remek. Hívom őket. Hozzájuk két napja ért át az anyag... Akkor vajon hol a francban volt 6 hétig? Jó, akkor mi várható: hát, még be kell kérni egy csomó papírt (MIVANBAZMEG?), és akkor lesz határozat, amit majd kiküld az okozónak, aki ha nem fellebbezi meg (mert megteheti, bár elismerte), akkor majd jogerős lesz és én is kapok belőle. És majd AKKOR kifizeti nekem a biztosító (ez most az én esetemben nyilván nem érdekes, mert nem komoly tétel, de baszki, nem mindenki van ebben a szerencsés helyzetben!).

Összefoglalva: két, szabályosan parkoló autót összetört, rendőrségi intézkedés történt, elismerte. Ezen az ügyön mi a az ördög tud kb HÁROM HÓNAPIG tartani? 3 óra is sok lenne rá.

Beszántani, átgondolni, újracsinálni. Nulláról, ésszel.

Azt hittem többet már nem írok erről ,lezajlott, vége. Szép számban maradtunk, mondjuk a sokat emlegetett 3% mellett engem sokkal jobban érdekelne egy másik szám, mégpedig hogy ez a számszerűen 3% maradó a bent lévő vagyon hány %át birtokolja. Az én előzetes gyanúm a minimum 10, és ezt látszik megerősíteni ma amit a rádióban hallottam, miszerint a pénztárak olyan 350-400 milliárd forinttal számolnak. Az állítólag ott lévő 3000 milliárdos vagyonnak ez bizony valóban 10+ százaléka... Szép.

De ezért még nem írtam volna új postot erről a lerágott csontról. sőt, Kiflicsücsök asszony is már csak szánakozó mosolygásra késztet az egyre ordasabb hazugságaival, de ma minden magyarok nemzeti miniszterelnöke olyat mondott, hogy csak felszaladt bennem újra a pumpa: azt bírta nyilatkozni, hogy a nyugdíjrendszer véglegesen kétpilléressé vált, és ezen már nem változtathat semmi.

Nos, kedves Viktor, úgy látszik a jobb kezed komolyan gondolta hogy aki marad, az kiírja magát a nemzetből, mert ezek szerint az a 3%nyi maradó, az valami olyan pillérben óhajtott maradni ami nincs. Vagy elszólta volna magát, és már készíti az ekét meg a sót, mert kell az egész, nem elégszünk meg a 97%al? 

És mi az hogy ezen nem változtathat már semmi? Mert amit a fülkeforradalmárok kitalálnak, az kőbe van vésve az idők végezetéig? A jövő kormányok már csak a Vezér által kijelölt utat követhetik, míg világ a világ? Kedves Viktor, őszintén remélem hogy minél hamarabb megtapasztald: van élet rajtatok túl is.